A Madách Színház még ősszel musicalpályázatot írt ki a magukat és alkotásukat megmutatni vágyó, tehetséges alkotók számára. A még befejezés alatt álló, formálódó darabok már több ízben átestek a kiválasztási rostán, de a végső döntés októberig még várat magára, mely után a díjnyertes mű bemutatásra kerülhet a Stúdiószínpadon. A pályaműveket elbíráló öttagú zsűri tagja többek között Müller Péter is, akit a verseny mellett jelenlegi könyvsorozatáról és egyéb ezoterikus munkáiról is kérdeztünk.
-Életének mekkora részét teszi ki jelenleg a színház?
-Nagyon nagy részét. Egyrészt, az általam írt darabokat mindenfelé játsszák – Németországban, Csíkszeredán, most mutattak be egyet Kecskeméten. Másrészt minden hónapban van egy estem a Madách Színház Tolnay Szalonjában, amelyet nagyon szeretek. Ráadásul 1955-ben jöttem ide a színházhoz, így nemcsak itt dolgozom, hanem itt is élek, ez az otthonom.
-Írói szempontból milyen a jó musical?
-A musicalek két csoportra bonthatók. Egyrészt vannak azok, melyek történetet mesélnek el, ezek akár drámák is lehetnének. Egy-egy történetet nagyon nehéz elmesélni, és az ilyen művek csúcspontjainál, amikor a szavak már elfogynak, akkor lesz a csendből a zene, a prózából költészet. Én is több musical szerzője vagyok, közülük az Isten pénze (Dickens Karácsonyi éneke alapján –a szerk.) például ebbe a kategóriába sorolható. A második csoport, ami egy alaphelyzetből indul ki, valós története nincs, képeket mutat be a költészet és a zene ereje révén. Mindkettőre láthatunk zseniális példákat, utóbbira talán a Macskák a legjobb. Így hát azt mondhatom, hogy a jó musical sokféle lehet. A görög tragédia szó magyarul egyébként kecskedalt jelent; az ókori tragédiákat is sokszor kísérte zene – a musical tehát visszakanyarodik a színház ősi formájához. Egyszerre szöveg, dal és tánc, egyszerre szellem, lélek és test.
-Az utóbbi időben jelent meg az Alexandra Kiadó gondozásában új könyvsorozata, az Útravalók három része. Mikor várható a következő kötet?
-A negyedik, befejező részt, amely „Nőről és férfiról” fog szólni, most írom. Karácsony előtt, október környékére tervezzük a megjelenését.
-Kiknek ajánlja az Útravalók-sorozatot, és melyek a kötetek jellegzetességei?
-Szerencsére már nagyon sok emberhez eljutott, sokan ismerik, így nem szükséges igazán ajánlanom. Az interneten nagyon sok rövid, néhány soros idézet terjedt el tőlem, melyet mára sokan küldenek egymásnak – ezekkel tolmácsolják jókívánságaikat, vagy épp segítségükkel vallanak szerelmet. Az Útravalók is ilyen, rövidebb, sűrűbb részekből áll, írói szempontból nehéz egész néhány mondatban elmesélni olyan történeteket, melyek akár regények is lehetnének.
-Mi alapján dönti el azt, hogy milyen témákat fog érinteni az éppen készülő következő könyvében?
-Nos, ha már az előbb a színházról kérdezett, mindegyik darabom tulajdonképpen nagy spirituális mesék – például a Mária evangéliuma, az Isten pénze, a Dr. Hertz vagy a Szomorú vasárnap. Alapvetően én nem váltottam: most is ezt csinálom, csak nem darabokat, hanem könyveket írok.
Tehát az ezotéria lényege a spiritualitás. Mi a helyzet azokkal az igen népszerű könyvekkel, amelyek gyors, egyszerű recepteket kínálnak az élet megannyi problémájára a meggazdagodástól kezdve a betegségek leküzdéséig?
Tele van velük a világ, s ez egy nagyon veszedelmes terület, mert rengeteg lélekrontás, kóklerség van bennük. Azonban ez az élet minden területére ugyanúgy érvényes: ott vannak álhitek-és vallások vagy hamis irodalmak. Viszont nem feltétlen kell álezotéria: elég, ha bekapcsoljuk a tv-t, ugyanis a műsorok 75-80%-a kifejezetten rombolja az ember lelkét.
Az emberek félreértik az ezotéria fogalmát, s az mára divatcikké vált. A kapható könyvek csupán 5%-a mondható valóban értékesnek, melyekben a szó a maga igazi, s nem a félreértelmezett jelentését hordozza. Az ezotéria eredetileg „legbelsőt” jelent: amikor az ember a leges-legbensőbbet mondja ki, az nevezhető ezotériának. Tehát minden ezoterikus gondolatnak számít, ha abban a pillanatban a legbelsőt mondom ki. Ilyen értelemben véve a magyar gondolkodók, költők – teszem azt, Ady Endre, József Attila vagy Weöres Sándor – ezoterikus gondolkodók is.
-Mit gondol, hogyan lehetne elérni, hogy az ezotéria mint szó visszakapja eredeti jelentéstartalmát, értelmét, illetve hogy az emberek megfelelően kezeljék azt?
-Úgy vélem, nem lehet mit tenni, mivel a helyzet olyan, mint a kábítószer vagy a prostitúció. Ehhez új emberiség is kellene…
-Az ezotéria kapcsán írásai mellett előadásokat is tart. Utóbbit, mármint az élőbeszédet miért tartja a gondolatok átadásának hatékonyabb eszközének, mint az írást?
-A személyes jelenlét egy különleges hatással bír: a szeme és a kisugárzása alapján meg tudom ítélni, hogy hiteles-e vagy sem, amit mond. Papíron lehet ügyeskedni, de amikor az ember úgymond oda teszi magát, akkor már nem. De nem mindig van ez így, s ezért általában az írók többsége nem véletlenül hagy örökül egy másik életet, amely eltér a papíron leírttól – ez egy kettősség: van egy zűrös és egy gyönyörűségesen szép életük.
Nekem örömömre szolgál az, ha személyesen találkozhatok az emberekkel, mert beszélhetek velük, meghallgathatom a kérdéseiket, inspirálnak. A személyes találkozás fontos számomra – talán azért is van így, mert a színházi világban nőttem fel, ahol ugyebár a közönség nem olvasókból, hanem nézőkből áll.
Bártfai Eszter
