Mindenki várta már ezt a filmet. Christofel Nolan Batman-szériája után egy olyan film, melynek címében benne van a sötét szó csak is kasszasiker lehet. Itt még nem tartunk, de azt elmondhatom: kétlem, hogy sokan csalódnának a filmben. Ám azt muszáj leszögeznem még az elején, hogy ez a második rész egy az egyben az első rész folytatása, anélkül talán követhetetlenebb lenne ez a film is.
A történetben most nem egy földönkívüli civilizáció maréknyi tagjával kell megküzdeniük az Enterprise legénységének, hanem egy emberrel, aki egyedül szeretné szolgasorba dönteni az emberiséget. Természetesen deviáns viselkedésű főhősünk Jim Kirk kapitány és a szabályokat a végsőkig betartó barátja Spock parancsnok nem ülnek tétlenül, amikor főgonoszunk terrorista cselekményt hajt végre Londonban. És mindezt 3D-ben teszik meg.
Szeretném egy kisebb hibával kezdeni. Az előző részhez viszonyítva sokkal kevesebb a poén, de ez nem teljesen negatívum, mert amit láttunk, kárpótol minket mindenért. A címben ígért sötétséget megkaptuk, de szerencsére a jobbik fajtából, mert izgalomból nincs hiány. Az elején még kicsit döcögősen indult be a történet, erőltetetnek tűnt az ok, amiért a gonosz után indulnak, de onnantól beindultak az események. Olyan mértékben kaptuk az arcunkba az újabbnál újabb akcióadagokat, hogy csak kapkodni tudtuk a fejünket. Folyamatosan fenntartották az érdeklődésünket, levegőhöz is alig jutottunk. A vége is ilyen, amikor már azt hiszed, hogy innentől jön a nyugis rész, még rátesznek 2 lapáttal a készítők, nehogy unatkozzunk. Lehet ezt negatívumként is felróni, de azért jár az ember moziba, hogy a székébe tapadva bámulja a vetítővásznat és nem azért, hogy ásítozva falja a popcornt. Egyébként az egész film a morális döntések, a felelősségtudat és az érzelmek kimutatása körül forog. A konfrontációk is emiatt jönnek létre, főleg a két főszereplő között: mi a helyes döntés? Ha betartjuk a szabályokat, vagy ha az ösztöneink alapján cselekszünk? Az érzelmek kimutatására kicsit több időt szántak a kelleténél, de ez volt az egyik fő humorforrás. A racionalitásba és logikába menekülő Spock érzéketlensége még mindig vicces volt.
Az összes régi szereplő visszatért, de jött három új: a Csillag Flotta fő admirálisa, meg a szexi szőke, aki csak annyira kellett ide, hogy a kapitány tudja kin legeltetni a szemét. A harmadik és egyben legfontosabb szereplő a Sherlock című sorozatból ismert Benedict Cumberbatch, aki megkapta a főgonosz szerepét, amit nem is akárhogyan alakított. Sokan tartják korunk egyik legjobb új brit színészének és nem lőnek nagyon mellé azok, akik így vélekednek róla. Úgy hozta a könyörtelen gonosz formáját, hogy mi is elhittük, hogy ebben az emberben tényleg ott van a sötétség.
Amit még fontos megemlíteni, hogy a legjobb választás volt megtartani a rendezőt J.J. Abramst, aki azért már megmutatta, hogy ha fantasztikumról van szó, nem kell a szomszédba mennie. Óriási klisé, de a tv-ben már megmutatta, hogy ügyesen bánik a műfajjal (Lost, Fringe stb.) ezért is örültünk sokan, amikor az ő neve is felmerült az új Star Wars részek rendezői között. Itt se vallott kudarcot, holott bevallotta, hogy sose szerette a Star Treket…
Összegezve, a film jó. Nagyon is. Nyáron igazi blockbuster-dömpingre számíthatunk, amelynek méltó nyitánya volt a Star Trek. Remek popcornfilm, az elejétől a végéig leköti a nézőt, szóval csak ajánlani tudom, de csak az első résszel együtt, mert úgy lesz igazi az élmény.
(Egy funfact a végére: észrevettétek, hogy J.J. Abrams a Lost óta, ugyanazt a betűtípust és ezüst színt használja a feliratozáshoz (Fringe, Super8, Star Trek1-2)? 🙂 )
Szigeti Andrea / CHM
