Komolyan beszélek… Aki a Még egy kis pánik vagy az Utódomra ütök után nem hiszi, azt megértem – de vitathatatlan: A nagy nap férfi főszerepében de Niro humoros. Még ha karaktere kissé alpári módon is biztosítja ezt számára, de jól formálja meg az életszerű, szerethetően bohém figurát (ráadásul Reviczky Gábor szinkronja is segít neki). Ráadásul partnernői, Diane Keaton és Susan Sarandon is tudnak mellette érvényesülni. Szóval, végre egy újabb jó de Niros vígjáték (a Napos oldal zseniális, de nem tudom vígjátéknak tekinteni).
A nagy nap egyébként nem csak Robert de Niro miatt lett szerethető vígjáték. Bár kissé túl sok szálon fut a történet, melyek főleg egy komédiához képest lettek túl is bonyolítva, az nem lenne elég, ha a különböző részvonalak csak önmagukban lennének humorosak. Itt a koherensséget az hozza meg, hogy egy nagycsalád és ismerősei viszonyrendszere köré összpontosul minden, és ez azért is hathat különösen humorosnak, mert így vagy úgy, de mindnyájunknak vannak rokonai, akik közül többen is súrolják az „elviselhetetlen” kategóriát.
A film ráadásul többé-kevésbé a második nagy csapdát, a karakterek szélsőséges ábrázolását is elkerülte. A figurák, bár vígjátékhoz méltóan nem teljesen életszerűek, azért szélsőségesen torznak sem mondhatóak (jó, talán a korábbi alkoholista papot, és a némi fétissel operáló felső-középosztálybeli hölgyet leszámítva). Bár minden egyes alak sablonosan akar megjeleníteni egy-egy embertípust (az autonóm nőt, a visszafogott, intelligens férfit, és még sorolhatnám), ez nem annyira túlzó, hisz azok a bizonyos sablonok, sok komédiával ellentétben itt nem teljesen vegytiszták.
Az ilyen jellegű alkotások esetében a legtöbb a színészeken múlik. (Erre próbált egyébként a Valentin nap és a Szilveszter éjjel is építeni, de ott a sztárfelhozatal nagyon nem jött be…) A nagy napban a különböző neves és kevésbé ismert művészek remekül megférnek egymás mellett, sőt még Amanda Seyfried jelenléte sem zavaró. Külön üdítő Robin Williamst újra egy olyen filmben látni, amely méltó a pályafutása elejét fémjelező minőségibb alkotásokhoz.
A nagy nap tehát ízlésesen keveri a Bazi nagy görög lagzi és az Apádra ütök által kijárt ösvényt. Jó dolgokat megtartott, rosszakat szerencsére elhagyott, és bár közel sem tökéletes a film, az biztos, hogy az első perctől az utolsóig szórakoztató. Egy vígjátéknál márpedig egyértelműen ez a legfontosabb szempont.
DicsukD
