Az Ulpius-ház gondozásában megjelent Ötven árnyalat trilógia harmadik kötete a titokzatos fiatal milliárdos, Christian Grey és a sztori elején még szűz egyetemista lány szerelmes-erotikus történetének befejezése. Sokak szerint csupán egy pornográf alkotás, mások viszont úgy vélik, hogy sokkal inkább szól a bizalomról, a kapcsolati nehézségekről, mint puszta szexualitásról. Ezúttal nem kevesebbre vállalkozunk, mint igazságot tenni ebben a vitában.
A sorozat első részét, a Fifty Shades of Grey-t tavaly egy kis ausztrál kiadó jelentette meg. A könyv mára vezeti a világ szinte valamennyi eladási listáját a New York Timestól kezdve, a Barnes and Noble listáján át a hazai forgalmazók toplistáiig. Az erotikusregény-trilógiából világszerte több mint hetvenmillió példány fogyott, amivel minden idők leggyorsabban fogyó könyvévé vált, túlszárnyalva a Harry Potter sorozatot is.
Mindezeknél semmi sem mutatja jobban a trilógia népszerűségét. Korábbi, az első két kötettel kapcsolatban írt cikkeimben már kifejeztem erős kételyeimet… Melyek továbbra is megvannak, de azért… Na, de fölösleges szószaporítás helyett lássuk A szabadság ötven árnyalatát
A történet szerint, amikor a naiv Anastasia Steele és a gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey találkozott, azonnal átjárta őket az érzéki izzás, amely visszavonhatatlanul megváltoztatta az életüket. Ana, akit sokkolt, bár ugyanakkor vonzott Christian nem szokványos szexuális ízlése, komolyabb elköteleződésre vágyott. Christian, nem akarván elveszíteni a lányt, beleegyezett a feltételeibe. Most, a regény cselekményidejekor azonban már „mindenük” megvan: szerelem, szenvedély, intimitás, vagyon és a világ összes lehetősége. De Anának meg kell tanulnia osztozni Christian fényűző életstílusában, anélkül, hogy feláldozná identitását, Christiannak pedig felül kell kerekednie agresszív irányítási kényszerén, miközben múltja démonjaival is meg kell küzdenie. Ráadásul éppen amikor úgy tűnik, közös erővel bármilyen akadályt képesek leküzdeni, a balszerencse, a rosszakarat és a végzet összeesküszik ellenük, és valóra válnak Ana legsötétebb félelmei…
Szögezzük le: a regény, elődeihez hasonlóan továbbra is egy szexközpontú, ilyen téren meglehetősen fantáziadús történet. De, mint ahogy a fent idézett összefoglalóból láthatjuk, van előrelépés. Korábban nem egyszer éreztem azt, hogy a karakterek felszínesek, és kizárólag azért tudunk meg róluk információkat, hogy legyen körítés a szado-mazo jelenetekhez – kérem, vegyék figyelembe, hogy egyébként is elfogult voltam a trilógiával –, most azonban ez végre máshogy van. A két szereplő végre elkezdett hús-vér fiatalként viselkedni, akiknek van közös életük, van saját egyéniségük – és ezek mellett egyébként csinálnak ezt-azt az ágyban és egyéb helyeken. Szóval a sorozat harmadik része nem csupán „szexkönyvként”, de valódi történettel bíró regényként is megállja a helyét.
A szerzőhöz hasonlóan én sem tudom a saját cikksorozatomat nagy igazságokkal lezárni, de lássuk be, a regénynek sem volt semmilyen ilyen jellegű célja. Egy barátom azzal a kísérőszöveggel ajánlotta nekem a trilógiát, hogy ha elolvasom, többet fogok megtudni a nők gondolkodásáról… Nos, egyrészt nem lett katarzis-élményem, másrészt a női nem érdekében is remélem, hogy ez nincs így, és nem mindenki gondolkodik úgy, mint a főhőslány (vagy az írónő). Tapasztalataim nem ebbe az irányba mutatnak, de hát sose lehet tudni, nem igaz?
DicsukD
