Egy sablonos alaptörténetű krimi is lehet kimondottan izgalmas – ám ha a konfliktusok egy nem is annyira megszokott koncepcióból származnak, az különösen érdekessé tehet egy-egy regény. Ez pedig teljesen igaz Gillian Flynn regényére, az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent Holtodiglanra, mely amellett, hogy tényleg érdekfeszítő mint krimi, remekül ragadja meg az élet egyik alapvető dilemmáját, a talán elhibázott házasság problémáját.
Ásó, kapa, nagyharang – a romantikus hollywoodi filmekben valahol itt ér véget a történet. Ám mi lesz ezután? Mi történik, amikor a boldog álom szép lassan szertefoszlik, s már abban sem vagyunk biztosak, hogy valóban ismerjük azt, akinek igent mondtunk. Amy és Nick ötödik házassági évfordulója tragédiába torkollik: Amy eltűnik, és minden jel a jóképű férj, Nick bűnösségére utal. Amy naplójának részleteiből és a jelenben futó történetszálból izgalmas lélektani thriller bontakozik ki. Az olvasó döbbenten figyeli, hogy egy romantikus párkapcsolat miként alakulhat át szép lassan igazi pokollá. A kérdés csak az, ki tette valójában pokollá a másik életét…?
A Holtodiglan ráadásul nem csak azért izgalmas, mert meghökkentően jól ábrázolja hétköznapi karaktereit (a legtöbb szerző hajlamos túlzásba esni, főleg a romantikus főszálakat is futtató regények esetében – márpedig Flynn könyve azért tartalmaz ilyeneket, még ha nem is a szó eredeti értelmében). Ilyen téren kritikát maximum a férj szerepének a kötet elején ábrázolt „túlságosan” is hangsúlyozott tökéletességével szembeni fogalmazhatunk meg, de alighanem ez sem öncélúságból fakad, hanem csupán – a magasról könnyű nagyot esni elv alapján – így lesznek még szembetűnőbb a házasságban az idő múlásával beálló negatívumok.
Megdöbbentő, magával ragadó kötet az erőszak természetéről, a kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyairól és a mindent át- meg átszövő sötét titkokról. A Holtodiglan a tavalyi év egyik legnagyobb könyvsikere volt az Egyesült Államokban, a kiadó pedig a 2013-as év legjobb krimijeként határozta meg Flynn kötetét. Ha ez így azért nem is teljesen igaz, az bizonyos, hogy egy egyedi stílusú, feszültségteljes bűnügyi regényt tarthatunk a kezünkben, mely ráadásul több vonásában is reflektál az olvasók saját életének egyes problémáira (még ha kissé szélsőséges formában is teszi ezt…)
Az Entertainment Weekly írása szerint: „Leleményes és alattomos thriller… Miközben a cselekmény egyre vadabb fordulatokat vesz, a szöveg egyben szellemes és okos kommentárja is a férfi-női kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyainak, és megmutatja, hogy sokszor hatalmasabb erők játékszerei vagyunk.” És bár ezt a magunk részéről azért túl patetikusnak tartjuk, annál is inkább, mert a Holtodiglan elsődleges célja azért mégiscsak a szórakoztatás de az azért igaz, hogy – ellentétben sok tipikus, „olvasd aztán felejtsd el”-kaliberű ponyvaregénnyel – még azt követően is nehéz elfelejteni, miután „kivégeztük”.
DicsukD
