Korábbi cikkemben már foglalkoztam E. L. James erotikusregény-sorozatának első részével, A szürke ötven árnyalatával. Akkor már kifejtettem, hogy állok az ilyen jellegű kötethez – valamint azt is, hogy ez egyébként mennyire nem számít ilyen esetekben. Ettől azonban nem zavartatva magam, a hazánkban az Ulpius-ház gondozásában megjelent, itthon is – számomra legalábbis mindenképpen – megdöbbentően népszerű sorozatnak ezúttal a második kötetét, A sötét ötven árnyalatát veszem górcső alá.
A történet szerint a gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey egyedi ízlésétől és sötét titkaitól elbátortalanodva Anastasia Steele kilép a kapcsolatból, és beindítja karrierjét a seattle-i könyvkiadónál. De a Christian iránt táplált vágy még mindig jelen van minden egyes ébredésénél, és amikor a férfi egy új megállapodást ajánl fel, Anastasia képtelen ellenállni. Újra lángra lobban perzselően érzéki viszonyuk, és Anastasia egyre többet tud meg sérült és megszállott „Ötven árnyalatának” szívszaggató múltjáról. Míg Christian belső démonaival harcol, Anastasiának szembe kell néznie a férfi korábbi partnerei iránt érzett dühével és féltékenységével, és meg kell hoznia élete legfontosabb döntését…
Már az előző kötet megismertette velünk a főszereplőket kívül-belül – mindent tudhatunk hát (nem is annyira) rejtett testrészeikről és gondolataikról egyaránt. Legalábbis ezt hihettük A szürke ötven árnyalatát követően, a sorozat második része azonban rácáfol erre. Mind személyiségek, mind a regény gyakorlatibb vonásai mentén tud újat mutatni, úgy tűnik hát, E. L. James, a konzervatívabb módszerektől eltérő módú szexuális fantáziája kimeríthetetlen…
Ennek azonban az írónő mellett az olvasók szempontjából is megvan a maga előnye. Sok esetben láttunk már olyat, hogy egy világhírű sorozat második kötete egyértelműen gyengébben sikerült, mint a népszerűséget kiharcoló első – ezúttal azonban erről szó sincs. A minőség ugyanaz, de kreatív módon. Ebből azonban az is adódik, hogy A sötét ötven árnyalata annak a (nem csekély méretű) rajongótábornak fog csak igazán tetszeni, akik az elsőt is szerették; új olvasók meghódítására nem biztos, hogy képes a könyv. Bár ezt dőreség is lenne várni: a valódi történetbe ágyazott erotikus (már-már pornográf) regényeknek ugyanis megvan a maga célközönsége, melybe sokan beletartoznak. Sokan pedig nem.
Egyébként csak ismételni tudom önmagamat – vannak kötetek, melyekről teljesen fölösleges kritikát írni, mert úgyis az olvasottság ítéli meg őket: az Árnyalat-trilógia pedig továbbra is töretlen népszerűségnek örvend. Ráadásul, mint az a világsikert elérő könyvek esetében történni is szokott, A szürke ötven árnyalatának már készül is a hollywoodi filmadaptációja. A trilógia első részének megfilmesítési jogát az Universal Pictures és a Focus Features nyerte el 5 millió dollárért (összehasonlításul: a Da Vinci-kód filmjogáért korábban 3 millió dollárt fizettek).
A számok márpedig nem hazudnak, nem igaz…?
-kD
