Áder János köztársasági elnök átadta a Nagykunsági árvízszintcsökkentő tározót, amely egymagában 20-21 centiméterrel, a rendszerbe állított többi tározóval együtt pedig csaknem egy méterrel képes csökkenteni a Tiszán levonuló nagyobb árvizeket. A 40 négyzetkilométer alapterületű, 99 millió köbméter víz befogadására alkalmas tározó átlagos vízmélysége maximális feltöltöttségnél 2,5 méter.
Újabb fontos elemmel gazdagodott a tiszai víztározók hálózata. A folyó szabályozásában a jövőben kulcsszerepet játszó, kilenc tározóból álló rendszer részeként most a Nagykunsági árvízszintcsökkentő tárazót adta át rendeltetésének Áder János köztársasági elnök. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése keretében kiépített árapasztó hálózat félmillió ember személy- és vagyonbiztonságáért felel a jövőben.
Áder János beszédében köszönetet mondott mindazoknak, aki közreműködtek a Nagykunsági-tározó tervezésében és építésében, továbbá azoknak, akik most is az árvizek elhárításán dolgoznak szerte az országban. Hangsúlyozta, hogy a tiszai árapasztó rendszer elsősorban a helybeliek és a környéken élők életét teszi kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá.
„A rendszerbe szervezett tározók a meder vízszállító képességét növelő beavatkozásokkal együtt összesen egy méterrel lesznek képesek csökkenteni a folyó vízszintjét rendkívüli áradás esetén” – mondta Molnár Béla, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) főigazgatója. A Nagykunsági-tározó ehhez az apasztó hatáshoz több mint 20 centivel járul hozzá a térségben. A Nagykunsági-tározó Abádszalók, Kunhegyes, Tiszagyenda, Tiszaroff és Tiszabura között épült meg, területe 40 négyzetkilométer, 99 millió köbméter víz befogadására alkalmas, átlagos vízmélysége teljes feltöltés esetén 2,5 méter.
„Az ezredforduló példátlan pusztítást okozó árhullámai megmutatták, hogy a Tisza régi árvízvédelmi rendszere nem képes megfelelő védettséget nyújtani a korábbiaknál nagyobb intenzitású árvizek ellen” – mondta Molnár Béla. Világossá vált az is, hogy a védelem a töltések magasításával nem növelhető tovább, ezért a vízügyi szakemberek új megoldást kerestek. A cél egy olyan koncepció kidolgozása volt, amely a terület- és vidékfejlesztés szempontjait figyelembe véve képes kezelni az új típusú árvizeket. A megoldás a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése elnevezésű program lett: a megépülő rendszer működési elve, hogy a víztöbbletet szabályozott módon vezeti ki a folyó mellett létesített tározókba, majd az árhullám levonulása után visszaengedi a főmederbe.
A rendkívüli árvizek levezetése és a vizek egyenletesebb elosztása érdekében megépülő tározórendszer részeként elsőként a Cigánd–Tiszakarádi-tározó építése fejeződött be 2008 novemberében a Tisza felső szakaszán. 2009 júliusában adták át a Tiszaroffi-tározót a Közép-Tisza-vidéken, 2009 őszén pedig megkezdődött a Hanyi–Tiszasülyi- és a Nagykunsági-tározó kivitelezése a Tisza jobb, illetve bal partján. A Szamos–Kraszna-közi tározót 2012 nyarán kezdték építeni, a beregi vízgazdálkodási létesítmény kivitelezési munkái várhatóan 2013 nyarán indulnak el.
A Nagykunsági-tározó beruházásának keretében 18 kilométer új töltést építettek, további 9 kilométeren a meglévőket magasították meg. A tározó feltöltését és leürítését a 150 köbméter/másodperc áteresztőképességű vasbeton műtárgy biztosítja, a feltöltéshez 8-9 nap szükséges, az ürítés ajánlott ideje 50-60 nap. Megépült a vízbeeresztő és -leeresztő csatorna, egy 4,5 kilométer összekötő csatorna, 8 zsilipes műtárgy, 5 ideiglenes szivattyúállás és 3 öntözővíz-kivételi műtárgy is. A hullámvédelem céljából létesítendő véderdő-telepítési munkák 2013. januárban kezdődtek meg, és 2014. januárban fejeződnek be.
A leeresztő csatorna felett Pusztataskonynál új közúti hidat kellett építeni, amelyet a megtartott hídavató ünnepségen gróf Szapáry Gyuláról, a régió neves országgyűlési képviselőjéről, Magyarország 1890 és 1892 közötti miniszterelnökéről neveztek el.
A projekt összköltsége 11 milliárd forint, aminek 85 százalékát az Európai Unió Környezet és Energia Operatív Programja (KEOP) adja, a hazai társfinanszírozás 15 százalékos.
