A munkaerő-kölcsönzés során a munkavállaló és a munkáltató mellett harmadik személyként megjelenik a kölcsönbevevő is. Az ilyen formában történő foglalkoztatás esetén a munkaviszonyból eredő adózással összefüggő szinte valamennyi kötelezettség, így a bejelentési, bevallási is, a kölcsönbeadónál jelentkezik, míg a munkáltatói jogok jelentős része, így jellemzően az utasításadás vagy a munkavégzési hely meghatározásának joga, a kölcsönbevevőhöz kerül.
A munkavállaló a munkáltatója működéséről munkaerő-kölcsönzés esetén kevesebb visszajelzést kap, ennek következtében a munkaviszonyával összefüggő egyes adókötelezettségek teljesítésének pillanatnyi állapotát is nehezebben láthatja át.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény rendelkezései szerint, ha a munkáltató a magánszemélyt terhelő személyi jövedelemadó megállapítási, levonási és ezzel összefüggésben bevallási kötelezettségének nem vagy nem a törvény szerint tesz eleget az adóhiányt az adóhatóság a munkavállaló terhére állapítja meg, kivéve, ha a munkáltató a munkabérből az adót levonta.
A jogszabály nem tesz különbséget munkavállaló és munkaerő-kölcsönzéssel érintett munkavállaló között, ezért a munkaerő-kölcsönzéssel érintett adózóknak fokozottabban érdekében áll folyamatosan tájékozódni a munkáltatót terhelő, de egyébként a személyével összefüggésben fennálló egyes adókötelezettségek teljesítéséről. Az érintett magánszemély adózók kiszolgáltatottabb helyzetét az adóhatóság is érzékeli, ezért a munkaerő-kölcsönzők fokozottabb ellenőrzését kiemelt feladatként kezeli.
