Peter Robinson Mérgező emlékek című regénye a krimi alsó határterületét képviseli, ugyanis a legtöbb bűnügyi témájú mű „keményebb” hatásvadászóbb ennél. A szerző harmadik magyarul megjelent kötete a Világsikerek sorozat legtöbb tagjánál talán kicsit komótosabb, nyugodtabb – de épp ezért biztosíthat kellemes kikapcsolódást a nem annyira elkötelezett krimiolvasók számára is. Nagy meglepetés nem ér minket, pihentető kikapcsolódást viszont minden további nélkül kaphatunk a szerzőtől.
A történet szerint Az Angliában született és felnőtt Chris Lowndes, aki utóbbi éveit Hollywoodban töltötte mint Oscar-díjas filmzeneszerző, már korábban elhatározza, hogy a 60-at betöltve visszatér az óhazába. Ám mire a tervét megvalósíthatja, imádott felesége már a temetőben nyugszik. A veszteség miatti fájdalommal és bűntudattal a szívében beköltözik egy dombon található, lakatlan, de módos udvarházba. Hamarosan kiderül, a régi házzal annak történetét is megvásárolta: egy rejtélyes bűnügy helyszínén lakik, az előző tulajdonost a felesége megmérgezte, ezért felakasztották. A régi ház különös zajai és a tükörben megjelenő képei, saját zaklatott állapota is arra készteti, hogy utánajárjon a történetnek. A megszállottsággá váló nyomozás Londonba, Párizsba, sőt Fokvárosba is elszólítja…
Nem meglepő módon a kötet főbb dilemmái a misztikus rejtély köré összpontosulnak. Mire jut Chris az igazság hajszolásával? Milyen nem sejtett hátborzongató történetek tárulnak fel a még élő tanúk és a fellelt írásos dokumentumok révén? Készül-e a tervbe vett meghallgatásra szánt mű, a zongoraszonáta? Fel tudja-e oldozni magát a saját bűnei alól az igazság kiderítésével? Új életet kezdhet-e Heatherrel, az ingatlanügynökkel, akiben odaadó segítőre, majd izgalmas szeretőre talál? És még sorolhatnánk a további megfogalmazandó kérdéseket…
Persze, mint tudjuk, egy egyszerű, nem a klasszikus Christie-vonalat képviselő „kiagyilkos”-típusú regény esetében e problémák nem feltétlenül valódiak: a legtöbbre igazából már akkor sejthetjük a választ, miután a fülszövegben láttuk leírva őket Nincs ez másként Peter Robinson (Démoni kapcsolat, Rosszfiú) legújabb regényében sem – a szerző harmadik magyarul megjelent műve ugyanis kétségkívül nem az eredeti vonalat képviseli. Ezt azonban nem is kell várnunk minden egyes krimitől – sokszor az ismert válaszhoz vezető ismeretlen út is kellő izgalmakat rejthet.
Ez pedig teljesül a Mérgező emlékekben. A cselekmény, a leírások, a karakterek valódi dilemmák nélkül is képesek magával ragadni az olvasót, így, ha többre nem is feltétlenül, de egy egyszeri kikapcsolódási céllal történő elolvasásra teljes mértékben alkalmas ez a krimi is. Szóval: éppúgy mint a Világsikerek sorozat legtöbb tagja esetében, ilyen célra csak ajánlani tudom. Sőt, ezt különösen, ugyanis kevésbé „durva” mint egy átlagos krimi, és a (nem zavaróan9 lassabb cselekményvezetés mellett olykor mi magunk is tudunk gondolkodni erről-arról.
