Kíváncsian fogtam a kezembe a nemrég megjelent, Simon Sebag Montefiore Az ifjú Sztálin című történelmi munkáját, mely elbeszélő stílusa ellenére dokumentált források segítségével tárja elénk a Szovjetunió vörös cárjának fiatalságát. Különös kíváncsiságom oka az volt, hogy már korábban számos művet olvastam át a grúz származású diktátorról, és ezúttal izgatottan vártam, hogy tud-e valami újat mondani. Nos, tudott, méghozzá rengeteget.
Szegénységben született, gyermekkorának sebhelyeit élete végéig viselte, kiváló tanuló volt, karizmatikus, ám veszélyes fiú, akit romantikus költőként méltatták és papnak tanítottak, ő azonban fanatikus forradalmárként találta meg a küldetést. Bankrablásokat ötölt ki, védelmi pénzeket szedett, gyújtogatások, fosztogatások és gyilkosságok kötődtek a nevéhez, de banditaként is félig értelmiségi maradt. Mindezek mellett azonban kevéssé közismert tény az is, hogy a századforduló idején néhány hónapig ez tudományos kutatócsoporttal is dolgozott az akkor 22 éves fiatalember (talán ez volt az egyetlen valódi munkahelye). Hovatovább meglepő módon az is kiderült, hogy botrányosan csapongó szerető volt, nők és törvénytelen gyermekek sorát hagyta maga után.
Ezek azonban csak tények és adatok – márpedig egy ember életében éppúgy, ahogy egy társadaloméban is, a folyamatokon a hangsúly. És bár Az ifjú Sztálin nem egy szimpla pszichológiai elemzés (bár „agyturkászok” ezrei is foglalkoztak már a vörös cár jellemével és agyával is), a gyermek „Szoszot” és az ifjú „Kobát” ért hatásokat remekül demonstrálja és érzékelteti. Arra persze nem ad magyarázatot, hogy miként vált egy grúz fiúból a 20. század legvéresebb diktátora, de hát erre nincs is válasz.
A kötet Joszif Visszarionovics Dzsugasvili születésétől kezdve az 1917-es év vörös októberéig tartó életszakaszát mutatja be. Ez a majd negyven év azonban amellett, hogy kalandos változatossága tán romantikus westernregénynek is beillene, tanulságos fél-élet is egyben. Bemutat számunkra egy túlélőt, egy forradalmárt, egy ravasz, ám rendkívül paranoiás harcost (utóbbi jellemvonása később sok szövetségese életébe is kerül). Összességében tehát: bemutatja egy diktátor fiatalságát.
„Az ifjú Sztálin”, mely szerteágazó kutatásokon és korábban hozzáférhetetlen levéltári anyagokon alapul, a „Sztálin: A Vörös Cár udvara” párdarabja és előtörténete. A forradalom krónikája, a Szovjetunió keletkezéstörténete, és egyúttal bensőséges életrajz, melyből egy fiatalkorában is erőteljes személyiség képe rajzolódik ki. Mindemellett ráadásul tényleg hatásos és figyelemfelkeltő mű is, ugyanis még az én érdeklődésemet is felkeltette a folytatásra is, pedig jómagam korábban már rengeteg, Sztálinnal és korszakával foglalkozó dokumentumkönyvet és regényt olvastam el. És mégis, úgy tűnik, mindig van új a nap alatt…
