A Budapest Film jóvoltából már hazánkban is látható a Halálhegy: A Dyatlov-rejtély címmel futó horror/thriller. Az ötlet, hogy egy a mai napig kutatott és megtörtént eset rejtélyére fűzték fel a filmet, dokumentarista stílusban, már magában is nagyszerű, hiszen manapság ez egy közkedvelt műfaj, és a fokozottan realista mivolta alighanem sokakat még jobban felcsigáz – főként pont az ilyen műfajú filmek világában. Emellett ez a film a borzongani vágyók mellett nyilvánvalóan leginkább a rejtélykedvelők szimpátiájára igyekszik hatni. A cselekmény eleinte nehézkes; érzésünk szerint túl sok időt fordítottak a „filmbeli film” felkészülési szakaszára: és ehhoz képest keveset láthatunk a valódi eseményekkel kapcsolatban, azaz, hogy mi történt valójában azzal az 1959-ben eltűnt kilenc turistával. Viszont amennyire lassan indult be a film, olyan szépen felvette a saját tempóját, és jöttek az izgalmasabbnál izgalmasabb/(h)ideglelőű és elgondolkodtató jelenetek, megoldások melyek fokozatosan hozták a „frászt” a nézőre.
Nagyon érződik a filmen, hogy valóban minden irányból körbejárták a témát: tájékozott a rendező, valamint ötletes dolog, hogy a film első részében elejtenek olyan információ-morzsákat, melyeknek a cselekmény későbbi részében van csupán jelentőségük, illetve maga a kép is úgy áll össze, hogy csak a végénvégén jövünk rá, hogy ennek vagy annak korábban miért is volt jelentősége. Így, bár nem egy túlbonyolított történetű alkotás, azért figyelni kell…
Amennyire lerágott csont maga a rejtély, úgy sikerült belőle egy jó, izgalmas, meghökkentő filmet csinálni, egy merőben csavaros befejezéssel, ami az óvatosan adagolt információcseppek ellenére sem igazán logikus… Valójában, aki hallott a történtekről, jogosan várja, hogy e film az anno megtörtént ügy eseményeit próbálja meg felgöngyölíteni, ám a dokumentarista alkotások rajongói csalódni fognak. Viszont, mint ahogy már fentebb írtuk, a műfaj kedvelői élvezettel fognak borzongani.
Összességében tehát az alacsony költségvetés ellenére egy igen csak látványos, izgalmas, elgondolkodtató, folyamatosan az emberi idegekre – és érzelmekre! – is ható, lényegében érthető filmet hoztak létre, melynél a zenei körítést is sikerült jó ízléssel megválasztani. Ez azért külön pozitívum, mert ily módon még tökéletesebben adhatják át azt a hangulatot, amit mindvégig sugallni szerettek volna… Kellemes rettegést!
Fotó: Budapest Film
