Balvinszky Orsolya fiatal képzőművész, 8 éve foglalkozik tapintható képek készítésével. Református lelkész édesapja a kántori hivatást választotta neki, de őt a képzőművészet jobban érdekelte.
Gyógypedagógiai asszisztensként került kapcsolatba fogyatékkal élő, többnyire látássérült gyermekekkel. Maga sem tudja, miért fordult a sérültek világa felé, de annyira akarta ezt, hogy a sors megáldotta egy személyes élménnyel is. A villamoson megismerkedett egy vak sráccal, akinek aztán két és fél évig a társa volt.
Ő indította el a mostani úton. Kiállításra mentek egyszer, és Orsi részletesen elmesélte Tamásnak, mit ábrázolnak a festmények. Amikor a fiú óvatosan hozzáért az egyik képhez, a teremőr azonnal rákiabált.
Igazságtalannak érezte ezt Orsi, és rögtön elhatározta, hogy olyan alkotásokat hoz létre, amelyeket meg lehet érinteni.
Festményein többnyire szürreális hangszerek elevenednek meg.
Van egy képe, amelynek az a címe, hogy Tüsszentés. Tele van borssal, rozmaringgal és van benne egy tüsszentős zacskó.
Az esztergomi bazilikát például gombokból csinálta meg, a keresztet pedig apró gyöngyökből rakta ki, de csipkét is tett rá.
Minden képhez tartozik egy leírás, braille- és síkírás formájában is.
