Az 1848. március 15-ei forradalom 165. évfordulója és a szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepségsorozat már csütörtökön megkezdődött megyénkben. A Tokajban és a Hernádnémetiben tartott megemlékezéseken dr. Mengyi Roland, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet.
A Himnusz eléneklésével vette kezdetét a megemlékezés a Járási Hivatalban. A diákok műsorát követően dr. Simon Csaba szavalta el Petőfi Sándor A székelyekhez című költeményét. Ezt követően felkérték dr. Mengyi Rolandot az ünnepi beszéd megtartására.
„Nem egy tavaszi nap hirtelen buzgósága szülte a forradalmat, hanem előtte közel 20 év érlelte meg a magyar emberek szívében a felismerést: ha mi nem állunk ki magunkért, ugyan, ki áll ki helyettünk?” – tette fel a költői kérdést dr. Mengyi Roland, aki ezt követően a közeli Monokon született és Zemplén vármegyéhez ezer szállal kötődő Kossuth Lajos, Magyarország néhai kormányzójának a munkásságán keresztül mutatta be a reformkor politikai törekvéseit, a nemzeti függetlenségért, a polgári demokrácia alapjainak a lerakásáért vívott harcot.
Kiemelte, hogy Kossuth és Széchenyi is hitet tett a közteherviselés mellett, s a polgári kormány is tevékenységének is egyik sarkalatos pontja. Olyan rétegeket, ágazatokat tesznek adófizetővé amelyek korábban kibújtak alóla, illetve az elvárhatónál kisebb mértékben vették ki részüket az ország gazdasági helyzetének a stabilizálásából, amely terén elért sikerekről is számot adott.
Azonban nem volt elég annak idején deklarálni a vívmányokat – akárcsak ma sem- hanem meg is kellett védeni azokat. Dr. Mengyi Roland méltatta a honvédek bátorságát, amely megmutatkozott az 1848 januárjában vívott tarcali, bodrogkisfaludi, bodrogkeresztúri és tokaji csatákban is, am. Ezeknek köszönhetően sikerült megakadályozni az osztrákokat abban, hogy a Tiszán átkelve szétkergessék az ország ideiglenes fővárosában, Debrecenben székelő Országgyűlést. Tokaj városa a hosszan tartó ágyúzásban komoly sérüléseket. Szemere Bertalan levélben köszönte meg a tokajiak kitartását, hogy elviselték a csatával járó károkat.
„Ha rajtunk múlna, itt hegyalján, borsodban, ma is kardcsörtetve állnánk ki a magyar nemzet önrendelkezése, politikai vívmányai és a magyar jövő mellett. Ha rajtunk múlna, ma is rommá vernénk, az ellent, mert Istentől kapott erőnk a megmaradást óhajtja! És tudom, ha rajtunk múlik, mi meg is fogjuk mutatni….” – jelentette ki dr. Mengyi Roland.
A szabadságharc öröme akkor sajnos nem tartott sokáig, a roppant ellenség és túlerő leküzdhetetlen volt a magyar haderők számára… Azonban nem harcoltak, haltak hiába a dicső honvédeink. A vívmányok egy részéhez már nem mertek hozzányúlni. És lélekben újra megerősödtünk, ami ma is éltet bennünket – vont végső mérleget dr. Mengyi Roland.
Az elnök beszédét követően folytatódott az ünnepi műsor, amelyben közreműködtek: a II. Rákóczi Ferenc Alapfokú Nevelési Oktatási Intézmény, a Tokaji ferenc Gimnázium és Szakközépiskola, valamint a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Középiskola diákjai, továbbá Kuncz László, vers és énekmondó.
Ezt követően az ünneplők kivonultak az épület elé, a Petőfi emléktáblához, ahol dr. Mengyi Roland, valamint a járási hivatal vezetője, Szabó Rita és helyettese Szabó Éva helyezett el koszorút. A megemlékezés zárásaként elénekelték a Himnuszt és a Székely Himnuszt.
Hernádnémetiben az Általános Iskola aulájában rendezték meg az ünnepi megemlékezést. A Hinmusz eléneklését követően az óvodások adtak műsort, majd dr. Mengyi Roland mondott ünnepi beszédet – nem mindennapi körülmények közt, ugyanis a vihar miatt áramszünet volt a községben. Egy fiú két szál gyertyával világított az elnöknek.
A beszédet követően az általános iskolások adtak műsort, majd a Szózattal ért véget az ünnepi megemlékezés.
