Úgy tűnik, hiába nőttünk fel a Kisvakond történetén, akinek kertje van, irtózik a kis állattól és az általa épített nagy földkupacoktól… (Így járt persze szegény Vuk is az állattenyésztőkkel.) Hogy mit tehetünk ellene – nos, majd erről is lesz szó, de előbb jöjjön némi érdekesség kertünk nem éppen kedvelt lakójáról.
Vakond vagy vakondok?
Leginkább mindkettő, sőt: eredetileg e szőrmókot vakondoknak hívták, ez rövidült le az idők folyamán vakondra. Ugyanakkor mindkettőt használjuk még a mai napig, így aki vakondnak nevezi, többes számban már vakondokat mond, míg aki vakondoknak, az bizony vakondokoknak mondja, ha több állatról van szó.
Bár régen úgy tartották, hogy a vakond elrágja a növények gyökereit, ma már tudjuk, hogy ez nem igaz: a vakond a(z egyébként hasznos) földigiliszta mellett bogár- és szúnyoglárvákra, hernyókra, százlábúakra vadászik, és naponta akár testtömegének hattizedét kitevő csúszómászót pusztít el, így sokkal inkább barátja, mintsem ellensége a kertünknek. Csak hát ezt nehéz elfogadni akkor, amikor a naponta akár 1 km-es járatot is kiásó vakond földtúrásaira gondolunk.
Fogtak már hálóval vakondot? 🙂
Amikor az elűzésére gondolunk, ne felejtsük el, hogy a vakond ma már védett állat. Arra, hogy miként tegyük ki a szűrét számos, kisebb-nagyobb hatékonyságú módszert dolgoztak már ki. Ilyen lehet például a vakondriasztó, mely az állatka számára elviselhetetlen frekvencián bocsát ki hangot, s így elzavarja. Segíthet az is, ha sokat járunk a gyepen, focizunk rajta a gyerekekkel vagy egy nagyobb testű kutya rohangál rajta – az állandó hepaj gyakran készteti továbbállásra az állatot.
Szerintünk az egyik legjobb megoldás a vakondháló használata. Persze nem arról van szó, hogy lepkeként vadásszuk le a kis lyukfúrót, hanem a 1 nm nagyjából 250 Ft-ért beszerezhető hálót 3-4 cm-rel a föld alá helyezve (ügyeljünk a védeni kívánt terület széleire is!) hosszú éveken át biztonságos megoldást nyújt a vakond ellen.
Fotó:kertesz.blog.hu
