„Nocsak, kilenc óra. Megettük a levest, a halat, a szalonnás krumplit meg az angol salátát. A gyerekek angol vizet ittak. Ma jól vacsoráztunk. De csak azért, mert London környékén lakunk, és a nevünk: Smith.” Smith-ék rendezett hátsókertjében grillsütő, kerti garnitúra és gondozott gyepszőnyeg. A vacsora bőséges, a gyerekek jó étvággyal ettek, a szobalány megérkezik kimenőjéről és mindenről gondoskodik. Smith-ék épp egy-egy könnyű (férfi- illetve női) magazin lapozgatásában elmélyedve emésztenek, amikor betoppannak Martinék, hogy eltöltsenek egy kellemes estét barátaikkal. Vajon miről folyik a társalgás? És miben különbözik bármely jól szituált magyar kertvárosi család társas érintkezéseinek hangnemétől? Költői kérdés.
A román-francia származású Eugène Ionesco már negyvenéves volt, amikor első darabját, A kopasz énekesnőt megírta. Az ellenszínmű – ezt a műfaji meghatározást adta művének – 1950-ben került bemutatásra egy párizsi kisszínházban, ahol hamarosan meg is bukott. Néhány év múlva azonban, Ionesco egyre nagyobb nemzetközi sikerének is köszönhetően, már az abszurd drámairodalom alapműveként ünnepelték, és bemutatói egymást érték egész Európában.
Ionesco visszaemlékezéseinek tanúsága szerint A kopasz énekesnő megírását a véletlennek köszönheti. Meg akart tanulni angolul, és egy nyelvkönyv példamondatait olvasgatta, amikor felfedezte, hogy a tankönyvben szereplő Smith nevű házaspár szájába adott mondatok lényegében ugyanazokat a közhelyeket ismételgetik, amelyek a valóságban is alkotóelemei a kispolgári családok otthoni társalgásának. A banális példamondatok mintájára szerkesztette meg darabját, mely fergeteges nyelvi humorral megírt, elévülhetetlen karikatúrája lett két tősgyökeres angol pár tartalmatlan fecsegéssel töltött estéjének.
„Amikor figyelmesen elolvastam a példamondatokat, ráébredtem arra, hogy nem az angolt tanulom, hanem néhány igen meglepő igazságot: például, hogy hét napból áll egy hét, amit történetesen korábban is tudtam; vagy hogy a padló alattunk van, a mennyezet fölöttünk. Úgy vélem, valódi filozófiai fordulatra volt szükségem ahhoz, hogy észrevegyem: nemcsak egyszerű angol mondatokat másolok a füzetembe eredeti nyelven és franciára fordítva, hanem valójában alapvető igazságokat és mély megállapításokat.”
Eugène Ionesco
A Miskolci Nemzeti Színház Keszég László-rendezte új bemutatójában a vendéglátó Smith házaspárt Ullmann Mónika és Kocsis Pál, a vendégségbe érkező Martinékat Czakó Julianna és Salat Lehel alakítja. A tanulságos történetekből soha ki nem fogyó Tűzoltóparancsnok szerepében Szatmári Györgyöt láthatják, míg tűzrőlpattant szerelmét, Smith-ék szobalányát Máhr Ági formálja meg. Az előadás zenéjét Zságer-Varga Ákos, a Zagar együttes tagja szerzi.
EUGÈNE IONESCO: A KOPASZ ÉNEKESNŐ
Ellenszínmű
Fordította: Gera György
Mr. Smith: KOCSIS PÁL
Mrs. Smith: ULLMANN MÓNIKA
Mr. Martin: SALAT LEHEL
Mrs. Martin: CZAKÓ JULIANNA e. h.
Mary: MÁHR ÁGI Jászai-díjas
Tűzoltóparancsnok: SZATMÁRI GYÖRGY
Díszlettervező: Cziegler Balázs
Jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Zene: Zságer-Varga Ákos
Súgó: Horti Zsuzsanna
Ügyelő-rendezőasszisztens: Érsek Judit
Rendező: KESZÉG LÁSZLÓ
Bemutató: 2013. március 23, 19 óra, Játékszín
