A jelentkező hölgyek közül az első 1000 díjmentesen tekinthette meg az év kiállítását március 8-án! Az akcióban kizárólag 16 éven felüli nők vehettek részt. A gyilkos tárlat így köszöntötte a Nemzetközi Nőnapot, melyet a világ szinte valamennyi országában megünnepelnek.
A nők jogai és a nemzetközi béke napját 1977-ben tette hivatalos ünneppé az ENSZ-közgyűlés, ráaádsul ezen a napon sokan emelik fel szavukat a nők elleni erőszakkal szemben: a családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az erőszak más formái ellen.
A Murder – a gyilkos tárlat kiállításon csak egy női elkövetővel találkozhat a látogató (Báthory Erzsébet), de az áldozatok között annál több kislány és nő található. A nőkben valóban sokkal nagyobb a kompromisszumkészség és a konfliktuskerülésre való hajlam, ezért is kevesebb a női bűnelkövető. Dr. Németh Zsolt kriminológus szerint helyesebb, ha bűncselekményt elkövető nőkről beszélünk, nem pedig bűnöző nőkről, ugyanis a gyengébb nem képviselői között kevés olyant találunk, akinél a bűnös magatartás tudatosan választott és életformává rögzült volna. A nők bűncselekményeinek többsége megalázott, kilátástalan sorsukból fakad. Sokkal gyakrabban áldozatai ők egy-egy bűncselekménynek, mint elkövetői.
Sokévtizedes arány, hogy az évente megismert bűnelkövetőknél 10 % nő, és 90 % férfi. Ez az arány a rendszerváltozás óta lassan, de határozottan változik, emelkedik a nők aránya, de e mögött pozitív társadalmi folyamatokat látunk, nevezetesen a nők mind szabadabban mozognak a nyilvános tereken, és egyre határozottabban lépnek fel az érdekeik és a jogaik érvényesítésében, ez pedig esetenként büntetőjogi megítélést kap. A nők rovására viszonylag sok olyan erőszakos cselekmény róható fel, amelyek hosszú ideig tartó, párkapcsolatban elszenvedett keserveknek vetnek véget. Különös a szituáció: az áldozati szerep hirtelen és könnyen csap át elkövetői pozícióba. Nagyon jellemző a mentalitásunkra, hogy a büntetőjogi reagálás már csak erre történik: vert és gyalázott feléségként, élettársként semmiféle segítséget nem kapott, most viszont börtönbe kerül, mert végre kézbe vette sorsa irányítását. És ne feledjük: ahol feleséget bántalmaznak, ott gyermek sem marad épen. A nők erőszakos bűncselekményeinek negyede emberölés, a fele pedig testi sértés, és ezek zöménél a színtér a családi „otthon”.
Az elítélt nők 60 %-a zaklatott idegállapotú, négyötödüknél előzményként (nem ritkán évtizedekig tartó) lelki és fizikai terrort tártak fel. Egyharmaduk gyermekkorban szenvedett el, mégpedig rendszerint a saját szülőjétől, súlyos traumát: durva verést vagy szexuális visszaélést. Mindez együtt jár tudatlansággal és képzetlenséggel: a női elítélteknek kevesebb, mint a fele végezte el az általános iskola VIII. osztályát, a többségnek ez sem sikerült. Így jön létre az ördögi kör: az iskolázatlanság rossz problémamegoldást eredményez, a konfliktushelyzetekre adott helytelen válasz tovább rombolja a társas és közösségi kapcsolatokat. Persze ez megfigyelhető a férfiaknál is, de nőknél, gyakorló vagy leendő anyáknál valahogy keservesebb ezt megállapítani.
A MURDER – A GYILKOS TÁRLAT a leghírhedtebb gyilkosságokat és sorozatgyilkosok történeteit járja körül, igyekezve minél alaposabban és látványosabban bemutatni néhány hírhedt esetet. A kegyetlen valóság vérrel írt történetei elevenednek meg itt, amelyek a mai napig nem hagyják nyugodni a közvéleményt. Borzalmas gaztettek, amelyek egyetemes történelmünk alakulására is hatással voltak. Technikai trükkök, varázslat és csodák. Megmozdul a díszlet, életre kel a báb, ködfátyolból szellemképek villódznak, körpanorámás vetítés és képzelt párbeszédek idézik a múltat. Ámulatba ejtő megoldások dicsérik a tárlat kivitelezőinek munkáját. A szervezők mindent megtettek azért, hogy a nézőt rendkívül erős vizuális és lelki hatások érjék, s erőfeszítéseiket igazolta a kiállítás óriási sikere – ahogy a nőnapi meglepetés is osztatlan sikert aratott.
Forrás: Murder
