A Miskolci Galéria a Kocsonyafesztivál keretin belül a következő kiállításokat nyitja meg február 23-án:
Halász-Hradil Elemér emlékkiállítása
Kemény Dió: a Kelet-Szlovákiából indult Svetlana Fialová, Vlasta Žáková, Jarmila Mitríková és David Demjanovič alkotásai
Oelschlager-Őry Lajos építész emlékkiállítása Halász-Hradil Elemér/Elemír művei magángyűjteményekből
Miskolci Galéria, 2013. február 23 – április 6.
Megnyitó 2013. február 23-án 17.30-kor
Megnyitja: Gaál Ida, a komarnói Duna Menti Múzeum művészettörténésze
Közreműködik Kemenczky Klára Erzsébet (gordonka)
Halász-Hradil Elemér/Elemír (Miskolc, 1873. április 18. – Kassa / Košice (Csehszlovákia), 1948. december 9.) A századforduló művészeti szemléletének legkövetkezetesebb alkotója Szlovákiában. Betűfestő-mázolóként kezdte Bécsben (1892–1894), katonai szolgálata alatt került Lőcsére, majd Kassára (1894–1897). Hollósy Simon müncheni magániskolájának diákja (1897–1901) és a nyári nagybányai művésztelep résztvevője volt (1898–1900). 1902-ben felvette a Halász előnevet. Andrássy Dénes gróf ösztöndíja lehetővé tette számára, hogy Párizsban folytathassa tanulmányait (1902–1903, Académie Julian), további két évet Münchenben töltött, majd 1913 és 1914 között Benczúr Gyula budapesti mesteriskoláját látogatta. Közben kiállított a müncheni Kunstvereinnel (1901), tagja lett a Nemzeti Szalonnak (1902), művei szerepeltek a legjelentősebb országos képzőművészeti bemutatókon, Kassán önálló kiállításai voltak. A világháborúban hadirajzolóként vett részt, 1919-ben magán festőiskolát nyitott Kassán, diákjai voltak többek közt Bauer Szilárd, Kontuly Béla és Jakoby Gyula. 1924 és 1935 között a kassai Kazinczy Társaság Képzőművészeti Osztályának elnöke volt, kiállított a szervezet minden tagsági bemutatóján (pl. 1924, 1939). Ferenczy Károly hatással volt festészetére, mind naturalizmusával (Munkásfiú portréja, 1899 körül), mind a nagybányás plein air korszakával (Faunok és nimfa, 1901). Az Öregember plein airben (1908) és az Olvasó öreg férfi (1906) c. festményei azt bizonyítják, hogy a kassai művészképzésben részesült szlovák, magyar és cseh diákok közvetlenül Halász-Hradiltól sajátították el a nagybányai stílust. A Kertrészlet (é. n.). c. kisméretű vásznát impresszionistának tekintik. 1912 és 1913 közé tehető szecessziós periódusa, ekkor készült nagyméretű vászna a Cigánybál (1913), amely a szecesszió egyik legjelesebb festménye Szlovákia mai területén. A további évtizedekben elsősorban a városi és polgári közeg festőművésze maradt. Ma a szlovákiai művészettörténet nagyra becsült alkotója, művei megtekinthetők minden 20. századot értékelő művészeti tárlaton, a neves képtárak állandó kiállításain. Kassán Csordák Lajossal volt közös műtermük, ma emléktábla és portré látható a rotunda épületén. A mostani miskolci kiállítás magyar magángyűjtemények segítségével áttekintést ad az életműről. Aktualitása okán külön kiemelendő az a remek portré, amelyet a festő a fiatal Márai Sándorról készített – a család emlékezete szerint – 1924-ben, Firenzében.
Jelentős egyéni kiállítások: 1902: Kassa (Lengyel Reinfuss Eduárddal); 1909, 1912: Kassa (Csordák Lajossal); 1920: Gyűjteményes kiállítás, Košice; 1929: Košice (Jaszusch Antallal és Kieselbach Gézával); Emlékkiállítások: 1953, 1979, 1998 Košice; 2007-2008 Košice, Bratislava, Komarno.
Munkásságát értékelő kiadványok: SAUČIN, Ladislav: Elemír Halász-Hradil a umenie jeho doby. Bratislava, 1962; NĚMCOVÁ, Helena: Elemír Halász-Hradil (1873–1948). Katalóg. VSG, Košice 1998; HUSHEGYI Gábor: Halász-Hradil Elemér. Katalógus. SZNM – MKMSZ, Pozsony 2008
A rendezvénysorozat miskolci eseményeként
két kiállítás a Miskolci Galériában
Megnyitó: 2013. február 23-án 17h-kor
Megnyitja: Vladimír Beskid művészettörténész, a Košice2013 művészeti igazgatója
Kemény Dió
Svetlana Fialová, Vlasta Žáková, Jarmila Mitríková and David Demjanovič kiállítása
2013. február 23 – április 6.
Kurátor: Michal Štofa
A kiállítás a Kelet-Szlovákiából indult Svetlana Fialová, Vlasta Žáková, Jarmila Mitríková és David Demjanovič alkotásait mutatja be. A Kassán töltött tanulóéveik és mindennapjaik tapasztalati tükröződnek alkotásaikon. Reflektálnak a népi hagyományok és az új generációk kapcsolatának kérdésére, helyi sajátosságokra illetve személyesen megélt tömegkulturális tapasztalataikra. A kiállítás címe a népszerű szlovák kifejezés révén a fentebb említett témákra utal, melyeket általában problematikusként vagy akár megoldhatatlanként tartunk számon, s mondhatjuk, hogy bizonyos mértékben mindez meghatározója a szlovák kulturális térnek.
Svetlana Fialová (1985) a Prágai Művészeti Akadémián végzett Vladimir Skrepl műtermében. Művészi alkotásainak ihletője közé tartoznak az internet-honlapok virtuális terei és más tömegmédia. Fontos számára a populáris média tevékenységének eredménye és funkciója között feszülő konfliktus kérdése, mely a kulturális paradoxonokat alakítja. Figuratív ötletek, embertípusok, bizarr lények és perverz helyzetek dominálnak munkáiban. Általában rajzokat készít golyóstollal.
Vlasta Žáková (1981, Rozsnyó) a Kassai Műszaki Egyetem Művészeti Karán végzett Rudolf Sikora és Zbynĕk Prokop műtermében. Művészeti munkája az egyik leghökkentőbbnek számít a kortárs szlovák művészet palettáján. Hagyományos textiltechnikák megújítási módjait kutatja hímzett textilfestményein, a háromdimenziós hatás fokozásaképpen pedig foszforeszkáló színekkel kísérletezik. Kreatív tevékenységének másik szegmensét a puha-szobrok és tárgyak készítése képezi. A varrási tradíciókkal ellentétben témáit a fiatalok éjszakai életéből, vad partikból és kapcsolatokból meríti.
Jarmila Mitríková (1986, Tőketerebes) és David Demjanovič (1985) Pozsonyban a Képzőművészeti Akadémián Ivica Vidrová, Ivan Csudai és Anton Čierny műtermében végezték tanulmányaikat. Mindkettejük művészeti munkáiban változatos technikák és médiák találhatóak, Demjanovič tárgyaitól, installációitól, video-anyagaitól, előadásaitól kezdve, Mitríkova festményein, agyagmunkáin és kollázsain át. Közösen dolgoznak pirográfiai munkákon, amelyeknek keretében égetéses technikával hoznak létre alkotásokat fatáblákon. Az európai társadalom globális kulturális örökségének kérdésével foglalkoznak, kiemelten a szlovák régiók népi tradícióival.
Oelschläger-Őry Lajos/L’udovít építész emlékkiállítása
2013. február 23 – április 6.
Kurátor: Adriana Priatková és Pásztor Péter
Oelschläger-Őry Lajos (szül. 1896, Kassa – megh. 1984, Miskolc) szepességi német származású magyar építész, aki élete legtermékenyebb időszakát a két világháború között (az első Csehszlovák Köztársaság idejében) Kassán töltötte. A legnevesebb épületei közé Kassán a Forum (Slovan) Mozi, Ortodox Zsinagóga és Iskola, Kereskedelmi és Iparkamara épülete, Tűzoltólaktanya és a Városi Nyári Strand tartoznak. Ezek ma már Kassa város műemlékileg védett épületállományának szerves részévé váltak. Ennek is köszönhetően lett az építész a Košice2013 kiemelt egyénisége (Márai Sándor íróval, Kosice Gyula szobrásszal és Juraj Jakubisko filmrendezővel közösen).
A további épületek közül a tornaljai Városházát és az Evangélikus Templomot, az Eperjesi Scala (Tokajík) Mozit, a nagymihályi Városházát és a Capitol (Mier) Mozit, az ungvári Zsidó Iskolát, a munkácsi Kereskedelmi Akadémia és a Zsidó Árvaház épületeit, a nagyszőlősi Közösségi Házat, a ladomérmindszenti Római Katolikus Templomot, ill. az ótátrafüredi Grandhotel Taverna Turista Étterem hozzáépítését kell megemlíteni. Oelschläger Lajos 1939-ben a Vitézi Rend tagja lett és magyarosította a nevét Őry Lajosra. 1945-ben az ún. Benes-dekrétumok döntései alapján el kellett hagynia családjával együtt Kassát és Csehszlovákiát. Miskolcon telepedett le. Itt az Északterv ill. Borsodterv szocialista tervezővállalatok munkatársaként több épületet tervezett, pl. a csipkéskúti Csikótelepet, a miskolci Miklós úti Elemi Iskola és a Kazinczy utcai Patikaközpont épületeit, ill. a diósgyőri Egészségügyi Központot.
A Kassai Műszaki Egyetem Művészeti Kara Építészeti Tanszékének munkatársai – Adriana Priatková és Pásztor Péter építészek – a Szlovák Kulturális Minisztérium és a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával készítették el az építész kiállítását. A kiállítás megnyitójára 2012. december 6-án került sor Kassán a Kelet-szlovákiai Képtár Erzsébet utcai kiállítótemében. Ugyanott történt meg 2013. január 18-án (a Košice2013 megnyitóünnepsége előestéjén) az építészről elkészült háromnyelvű (szlovák-magyar-angol) gazdagon illusztrált 344 oldalas monográfiának bemutatója, amely a kiállítás kísérőanyagát képezi.
A kiállítás ősbemutatója után – teljesen logikusan – Miskolcra látogat, abba a városba, amelyik őt mint menekültet családjával együtt tárt karokkal befogadta és otthont teremtett neki. A neves kassai Oelschläger építészt itt már csak Őry Lajos bácsi néven ismerték. [P. P.]
