Kazincbarcika/Vác: Ezüstérmet szerzett az országos diákolimpián a Surányi teremlabdarúgó csapata.
Bajnokként érkeztek, másodikként távoztak a barcikai Surányis fiúk a hétvégén Vácott megrendezett országos teremlabdarúgó döntőről. A bajnoki címért idén is nagyot harcoltak Mátyás József tanítványai, ám ezúttal nem sikerült a címvédés. Egy-két nappal a sikert követően értékeltük a nem mindennapi menetelést.
– A tavalyi év nagy sikere után az volt az elsődleges cél, hogy a csapatból minél többen az intézményünkben maradjanak, mivel többen érettségiztek illetve szakvizsgáztak közülük – emlékezett vissza a sikeres testnevelő.
– Már októberben elkezdtem a csapat tagjainak kiválasztását. Egy 14 fős kerettel október közepétől heti két edzéssel készültünk, majd novemberben már csak egy 10-es kerettel dolgoztam tovább. Az idei versenysorozat december 3.-án Ózdon a megyei selejtezővel vette kezdetét, ahová mi és három helyi iskola került. Innen három győztes mérkőzéssel léptünk tovább a miskolci megyei döntőbe, ahol szintén hoztunk minden meccset, a döntőben a mezőkövesdi Szent László Szakközépiskola csapatát győztük le 7-4 arányban. Így lettünk megyei bajnokok a Borsodban benevezett 31 középiskola közül.
Egy csoportban a favorittal
Januárban a surányis csapat már megyei bajnokként folytatta a felkészülést az országos döntőre. A nem szabványos terem, a sok apró sérülés kicsit hátráltatta a teljes értékű munkavégzést, de a csapat motivált és elszánt volt. A háromnapos országos döntő január 25-én 20 csapat részvételével Vácott kezdődött, itt a 19 megyei bajnok és Budapest bajnoka csapott össze. A döntőn négy öt fős csoportba sorsolták a részvevőket, a barcikaiak Eger, Győr, Salgótarján és a házigazda iskola, a váci a Boronkay Gimnázium csoportjába kerültek.
– Feszített menetrendben először az egrieket győztük le 5:3 arányban, majd a győriek ellen arattunk 6:1-es győzelmet – mondta Mátyás József.
– Ezután következett a favoritnak számító Boronkay csapata. A házigazdákat egy nagyon parázs mérkőzésen 2:1-re vertük meg, majd délután könnyed játékkal a salgótarjáni iskolát is legyőztük 8:4 arányban, így csoport elsőként jutottunk tovább a legjobb nyolc közé. Innen 2:0-ás győzelemmel léptünk tovább az elődöntőbe, ahol egy nagyon taktikus és jó erőkből álló paksi csapattal találkoztunk – emlékezett vissza az edző.
Az országos döntő legkeményebb mérkőzését vívta ekkor a Mátyás-legénység, a paksiak már 2:0-ra is vezettek, de az utolsó másodpercekben szerzett góllal 2:2-re hozták a mérkőzést. A viharos és nem túl sportszerű körülmények között lejátszott találkozót büntetők döntötték el, a surányisok nem hibáztak, s belőtték magukat az országos döntőbe! A másik elődöntőben a két váci iskola játszott a döntőbejutásért, ahol a rendező Boronkay-t – nem kis meglepetésre – 4:0-ra verte a Madách Gimnázium csapata, így ők lettek a barcikaiak utolsó ellenfele.
Kiénekelték a szánkból a sajtot…
– Az utolsó, mindent eldöntő mérkőzésen már nagyon elcsigázott volt a csapatunk – folytatta a beszámolót a Surányi testnevelője.
– Próbáltam felrázni a fiúkat, de a megszokottnál fásultabban játszottunk és ennek köszönhetően semmi sem „ült”. A váciak az első félidőben megszerezték a vezetést, így fordultunk. Majd a második játékrészben folyamatosan támadtunk, nyomtunk, sokáig hiába. Teljesen beszorítottuk őket a kapujuk elé, de többször is bravúrosan hárított a kapusuk. Aztán szerencsétlen körülmények között kaptunk egy újabb gólt, ami után nem álltunk le, sőt ez még tovább tüzelte csapatomat. Az utolsó pillanatig küzdöttünk az egyenlítésért, de a szépítést követően már nem maradt elég időnk egyenlíteni, így meg kellett elégednünk az ezüstéremmel. Akkor kicsit csalódottak voltunk, hiszen az utolsó pillanatban kiénekelték a szánkból a sajtot, de nincs szégyenkezni valónk, sőt egymás után két évben arany- és ezüstérmet szerezni, sokak szerint bravúros teljesítmény.
Összességében nagyon elégedett vagyok a csapat teljesítményével, hiszen egy nagyon erős és kiegyensúlyozott mezőnyben értük el ezt a szép eredményt. Elég ha csak arra gondolok, hogy a Ferencváros utánpótlás csapata a csoportból sem jutott tovább, mint ahogy a gyulai Grosics Akadémia növendékei sem a Zalaegerszeg és a Szombathely mellett.
Egyénileg nem nagyon akarok kiemelni senkit, de Poszuk Gergő gólkirályi versenyben elért második helye és Molnár Gábor kiegyensúlyozott, önzetlen játéka nagyban segítette a csapat munkáját, ami tényleg CSAPAT volt, így, csupa nagybetűvel – mondta Mátyás József.
A fiúk egy része a héten már a lábtenisz diákolimpián képviseli az iskolát, aminek vezetője nagyon büszke fiainak újabb kiemelkedő sikerére.
Statisztika:
Az előző tanévben országos bajnok és a mostani 2. helyezett csapat a 2 év alatt 26 tétmérkőzést vívott. Ebből 25-ször győztesen hagyta el a pályát és csak egyetlen egyszer szenvedett fájó vereséget…, az idei országos döntő utolsó meccsén! Ez azt hiszem, hogy önmagában is közel utolérhetetlen.
(Mátyás József testnevelő)
A csapat tagjai: Tóth András, Kozma Zsolt, Poszuk Gergő, Molnár Gábor, Süttő Attila, Pecsenye Krisztián, Komlóssy Bence, Homonnay Márk, Lengyel Martin, Tóth Szabolcs.
