Janicsák Veca: „Egy gyerek, szerintem nem is nagyon tudja kiskorában, hogy a szülei mivel foglalkoznak. Édesapámat szerepelni, életemben először, egy majális koncerten láttam. Akkor tudatosult bennem, hogy ő valamiféle sztár lehet, mert az emberek mindenféle autogramot kértek tőle, és énekelt a színpadon.
Rengeteget épített a személyiségemen a sport, megtanultam küzdeni dolgokért, és megtanultam azt is, hogy ne adjam fel az első pillanatban, ha valami nem megy. Kicsit mimóza lelkű kisgyermek voltam, és a sportolás pontosan ezt kinevelte belőlem – hogy ne sértődjek meg, és képes legyek küzdeni.”
Fehér Balázs: „A zene olyan intim közeget teremt, hogy nehéz rosszban lenni azzal, akivel együtt 
zenélsz. A zene, Apám révén mindig ott volt a családban – valószínűleg ennek is van egy család összetartó ereje. Nekem is – mint mindenkinek szerintem -, nagyon fontos a család, és az, hogy mennyire támogat, vagy nem támogat.
Mamámék nagyon empatikusak, nagyon érzik azt, hogy mi kell a másiknak – nagyon jó emberek. Egy darabig – mint minden normális szülő szokta -, engem is próbáltak finoman terelni, és egy idő után nem volt kérdés, hogy csak azt csinálom, ami érdekel. Ezt mamámék észrevették, és elengedtek végül is – szabadon engedtek.” A Sztárportré itt meghallgatható: www.sztarportre.hu
