Mesével ötvözött horrorfilm érkezik február 7-én Magyarországra – a Jancsi és Juliska folytatásaként megjelenő Boszorkányvadászok, amellett kissé újraértelmezi a klasszikus gyermektörténetet, meglehetősen eredeti ötleteket is szép számmal tartalmaz. A Boszorkányvadászokban merész fordulatot vesz Jancsi és Juliska klasszikus meséje, hogy véres és hajmeresztő meglepetésekben gazdag akcióhorrorrá változzon. A cselekmény 15 évvel az után kezdődik, hogy János (Jeremy Renner) és Júlia (Gemma Arterton) kivágta magát a vérszomjas gyerekrabló szipirtyó rabságából. Életük ezzel örökre megváltozott, a könyörtelen vérontás lételemükké vált. Bosszúszomjas, legyőzhetetlen fejvadászok lettek belőlük, akik minden sötét erdő mélyén megtalálják és felkoncolják a rejtőzködő boszorkányokat. Ám most valami megváltozott: közeleg a hírhedt Vérhold időszaka, egy fatornyos városka a gyermekeiért reszket, Jánosnak és Júliának pedig szembe kell szállnia az elképzelhetetlen gonosszal – aki talán ismeri iszonyatos múltjuk titkát is.
A gyerekek világszerte régóta borzonganak Jancsi és Juliska klasszikus meséjét hallgatva. A testvérpár eltéved az erdőben, és a gonosz boszorkány fogságába esik, akinek gasztronómiai palettáján fő helyen szerepel a gyerekek megfőzése és elfogyasztása. A mese végén a két kis hős véget vet a banya kannibáli pályafutásának… de mi lesz velük azután? Tommy Wirkola, a Boszorkányvadászok forgatókönyvíró-rendezője meglepő választ ad erre a kérdésre: amit a nézők elé tár, egyszerre vérfagylaló, vicces és veszedelmesen szórakoztató. A felnőtt János és Júlia félelmetes boszorkányvadászként indul harcba, és olyan hajmeresztő kalandokat élnek át, amelyek a produkciót az utóbbi évek legmerészebb akcióhorrorjává teszik.
Wirkola, aki hazájában, Norvégiában és a horrorrajongók körében a Náci zombik (Død snø) című véres vígjátékkal vívott ki magának nem múló tiszteletet, egész életében annak a mesének az újragondolására készült, amelytől kisfiú korában annyira kirázta a hideg. Soha nem tudott megszabadulni a kiéhezett boszorkányok rémképétől, akik ártatlan áldozataikra várnak. Egy napon aztán elkezdett alakulni a fejében egy „mi lett velük” típusú történet, amely a testvérpár további sorsáról szól. A felnőtt János és Júlia harcedzett fejvadászként jelent meg lelki szemei előtt, akik nem ismernek lehetetlent, ha a természetfeletti ellen kell harcba indulni.
„Mivel kiskorom óta kísértett ez a rémes mese, nem esett nehezemre kitalálni, mi lett később Jánossal és Júliával – magyarázza Wirkola. – Iszonyatos múltjuk kísérti őket, már csak ezért sem lankad a banyák elleni gyűlöletük. Adta magát az elképzelés, hogy a boszorkányvadászat lett a hivatásuk.”
Wirkola lelki szemei előtt hamarosan meg is jelent a 21. századi néző ízlése szerint elkészített, vizuálisan lenyűgöző, humoros és akciódús mozi. Amikor írni kezdett, elhatározta, hogy hű marad a német népmese szelleméhez – amelyet két német néprajzkutató, Jacob és Wilhelm Grimm 1812-ben jelentetett meg először –, de más tekintetben nem szab gátat fantáziájának.
„A mese hangulatát mindenképpen szerettem volna megtartani, de meg akartam fűszerezni mindazzal, amit annyira imádok a filmekben – azaz a vígjátéki elemeket, a horrort és a brutális akciót – magyarázza a rendező. – A mesének eredetileg is rémisztő a hangulata, de én ezt felerősítettem, és rengeteg humorral spékeltem meg. A sztori ugyanakkor továbbra is a testvérpár rendkívül szoros kapcsolatáról szól – János és Júlia bármi áron kitartanak egymás mellett, amikor harcba indulnak a gonosz ellen.”
Wirkola nem csak a történetet értelmezte újra, hanem hősei világát is elképzelte, amely a középkori eredetű népmesére emlékeztet, de olyan vérgőzös akciók színtere, amilyeneket a modern közönség igényel. „A történet azt sugallja, hogy 300 évvel ezelőtt játszódik, de közben minden akció, karakter és fegyver iszonyúan fel van turbózva – folytatja Wirkola. – Nagyon élveztük, hogy a klasszikus világot telepakoltuk modern elemekkel, hogy minden frissnek hasson. Előszedtük azokat a cuccokat, amik minden rendes tündérmesében előfordulnak, és csavartunk egyet rajtuk.”
Tommy Wirkola számára az jelentette a legnagyobb örömöt, hogy teljesen szabadon alkothatta meg János és Júlia világát. Egyetlen szempontot tartott szem előtt: „Az egésznek úgy kellett kinéznie, mint egy valódi tündérmesének. Gazdag, telített színekre volt szükségünk, amelyek megragadják a képzeletet: az erdő zöldjére, a vér vörösére és a boszorkányok ébenfeketéjére koncentráltunk.”
A tündérmesék világának minden kötelező elemét újra kellett definiálni, hogy jól illeszkedjen a modern akciókhoz és a trükkökhöz. Hogy a nézők adrenalinja végképp az egekbe szökjön, Wirkola a 3D mellett döntött. „Azt akartam, hogy a közönség teljesen bele tudjon merülni ebbe a világba, a 3D-t meg pont erre találták ki – mondja a rendező. – Annyira beszippantja a nézőt, hogy a tündérmese kellős közepén érezheti magát.”
„A filmben rengeteg az akció, de ugyanilyen fontos volt, hogy a nagy kaland élményével ajándékozza meg a nézőt, miközben meg is nevetteti. Vagyis továbbra is tündérmese, csak nagyon intenzív” – mondja ki a végszót Wirkola.
Forrás: UIP-Duna Film
