Ismét divatba jönnek az orosz klasszikusok? Talán – mindenesetre reméljük, igen. A Radnóti Színház mindenesetre sokat tesz érte, hisz már javában készülnek következő bemutatójukra, a Holt lelkekre. Gogol regénye a teátrum orosz-sorozatának legújabb darabja, Valló Péter rendezésében. Az előadás főbb szerepeiben Bálint Andrást és Rudolf Pétert láthatjuk.
A Gogol által elénk rajzolt világ egyszerre elkeserítő és mulatságos. Az emberi természet legsötétebb bugyraiba pillantunk bele Csicsikov, a jelentéktelen külsejű és kétes erkölcsi elveket valló főhős „lélekszerző” útja során. A nagy szatirikus azonban olyan elevenünkbe vágó fekete humorral ábrázolja korának kicsinyes, önző, hazug, korrupt, szűklátókörű figurái, hogy kénytelen vagyunk röhögni rajtuk. Azaz magunkon.
„A mai nemzedék nevet az elődök ostobaságán, de nem veszi észre, hogy ez a történet mennyei lánggal van írva, hogy minden betűje hangosan kiált, hogy minden oldalról egy szigorú ujj mutat éppen őrá, rá, a mai nemzedékre; de a mai nemzedék elbizakodottan nevet, büszkén kezdi az új tévelygések és hibák sorát, amelyeket ugyanúgy nevetnek majd ki az utódok.” – figyelmeztet Gogol.
Nagyon szeretem Gogolt és azt gondolom, rendkívül fontos szerző – magyarázta Valló Péter, hogy miért éppen erre a műre esett a választásuk. – Valamit tud, ami körül mi zaklatottan kapiskálunk csak. Mindent ráfogunk Magyarország jelenlegi politikai állapotaira, minden bajt oda vezetünk vissza. Gogol nagyon szerencsés helyzetben volt: egy hangot nem mondhatott volna a politikai rendszerről, mert másnap azonnal felakasztották volna. És rájött, hogy lehet, hogy nem is a politikai rendszerrel van a baj, lehet, hogy magukkal az emberekkel, és ezt szívhez szólóan, komikusan és mégis fájdalmasan mutatta meg.
Nem hiszem, hogy van még ember az irodalomtörténetben, aki ábrázolni tudta a saját népének ilyen elképesztően infernális alakjait, amilyenek mi mindnyájan vagyunk – folytatta Valló Péter. – Azt gondolom, hogy ha nekünk valamire szükségünk van ma Magyarországon, az pontosan egy ilyen tragikomikus szembenézés önmagunkkal: kik vagyunk, mivé változtatott minket az élet, amit éltünk.
Ez egy örökérvényű remekmű. Ugyanúgy olvassák San Franciscóban, Párizsban, Budapesten és Tokióban, és nem azért, mert olyan érdekesek még a 19. századi oroszok – senkit nem érdekelnek. Mindenkit mindig a saját élethelyzete érdekel. És valami ebben a műben rezonál a mára. Az emberi természetnek ezekről az egészen sötét bugyrairól valami nagy igazság van benne – ismertette a rendező a darab további aktuális vonásait.
Forrás: Radnóti Színház
Fotó: Pap Zsuzsanna
