Wagner-bemutató az Operaházban

Szikora János rendezésében január 19-én mutatja be a Magyar Állami Operaház Wagner: A bolygó hollandi című operáját.
A produkciót az osztrák származású Ralf Weikert dirigálja. Maestro Weikert Wagner műveinek avatott tolmácsolója: korábban a zürichi Operaház főzeneigazgatójaként, majd 2006 óta a Welsi Wagner Fesztivál zeneigazgatójaként – A bolygó hollandi mellett vezényelte a Parsifalt, a Trisztán és Izoldát és a Walkürt –, különösen elmélyült a szerző műveinek tanulmányozásában. A Magyar Állami Operaházban a darab 1841-ben keletkezett úgynevezett ősváltozatának előadását irányítja.
A főszerepekben a Magyar Állami Operaház szólistái mellett a Hollandi megformálójaként Európa legjelentősebb operaházainak gyakori vendége, a német származású Thomas Gazheli lép színpadra. A hősbariton Wagner e címszerepét Montrealban és Pekingben is játssza ebben a szezonban. A bemutatón a női főszerepet Lukács Gyöngyi énekli, aki pályafutása során először áll Wagner-szerepben közönség elé.
A darab rendezője, Szikora János kiemelte: „Ha hűek akarunk lenni Wagner alkotói szelleméhez, akkor mindenekelőtt a záróképet kell komolyan vennünk és ebből kell kiindulnunk. A kép a Férfi és Nő egymásra találásának apoteózisa. Ezért volt minden küzdelem és szenvedés, erre várt Senta egész életében. Platóntól származik az idea, hogy valaha nem léteztek férfiak és nők, hanem gömb-emberek léteztek teljes egységben, kielégülésben. Zeusz azonban kettévágta őket és azóta minden ember csak fél-ember és a másik felét keresi egész életében. Ez a primitív, mégis hatásos szimbolika vezérel Senta és a Hollandi egymásra találásának mitikus történetében, hogy a Férfi és Női princípium egyesülésre és ebben az egyesülésben beteljesülésre vágyó örök keresését ábrázolhassam.”
A produkció zenei irányítója, valamint a premier és az utána következő három előadás dirigense, Ralf Weikert szerint az a tény, hogy az Operaház A bolygó hollandi 1841-ben írt ősváltozatát (Urfassung) állítja színpadra, számára is újdonság és kihívás. A Maestro eddig már több mint ötven alkalommal vezényelte ezt a Wagner-művet, de mindig a két évvel későbbi, drezdai változatot. Weikert szerint a legnagyobb kihívás az lesz a budapesti bemutatóban, hogy a zenekar rézfúvós szólamait jelentősen halkabbra kell venni, mivel az ősváltozat még régi típusú rézfúvós hangszerekre íródott, amely a mai, modern hangszereken túl hangosan szólna. Az osztrák karmester szerint az is lényeges szempont, hogy a budapesti bemutató teljesen hűen, húzások és módosított instrukciók nélkül adja vissza az eredeti Wagner alkotást, tehát tulajdonképpen olyan produkció jön létre a Magyar Állami Operaházban, amelyet a világon eddig így, ebben a formában senki sem hallhatott.
A Hollandi szerepére Budapestre érkezett német Wagner-hősbariton, Thomas Gazheli arról számolt be a sajtónak, hogy karakterét nem valóságos személynek, hanem egyfajta „mítosznak” tartja. Az örök vándor, az örök kereső, ha úgy tetszik, kicsit az örök művész szimbólumának, aki a megváltás után sóvárog, és a szerelemben próbál rálelni saját nyugalmára. Gazheli szerint azonban A Hollandi egy „elveszett lélek”, akinek saját, erőteljes maszkulin szellemisége végül Senta lágy nőiségével forr egybe, és bár a megváltás megtörténik, ez mégsem hozza meg számára a valódi boldogságot és megnyugvást.
Georg (Erik) szerepét egy ifjú, ígéretes amerikai Wagner-tenor, Cory Bix énekli, aki hangsúlyozta, hogy a misztikus-mítikus történetben az ő karaktere a legvalóságosabb. Bix úgy fogalmazott, hogy Georg egy „valódi férfi, szenvedélyes érzelmekkel, olykor nyers megnyilvánulásokkal, aki igaz szerelmet érez Senta iránt, és szeretné őt megmenteni végzetétől, ám ez végül mégsem sikerül neki.” Bix emelett kiemelte, hogy a Wagner tenorszerepek az olasz zenei hagyományból táplálkoznak, ám a szöveg bonyolultsága és a vezérmotívumok kidolgozottsága mégis jóval nehezebbé teszi ezeket a szerepeket, amelyek komoly erőfeszítéseket igényelnek az énekesektől.
Az Operaház a 19-ei bemutatót követően még hat alkalommal, kettős szereposztásban játssza a művet, a főbb szerepeket a fent említett művészek mellett Bretz Gábor, Palerdi András, Rálik Szilvia, Fekete Attila és Kálmándi Mihály alakítja Szendrényi Éva díszleteiben és Berzsenyi Krisztina jelmezeiben, az utolsó három előadást Kovács János vezényli.
„Az Operaház számára nemcsak egy új Wagner-repertoár kiépítésének nyitódarabja A bolygó hollandi ősváltozata. A mostani produkció annak is mintája kíván lenni, milyen stilizált színpadképet, mennyire lélekelemző rendezést, mekkorára nyitott operaházat képzelünk el, ahol a történetmesélős játékmód mellett igenis megfér a mitikus mű is, s a legjobb, preferált magyar művészek zavartalanul dolgoznak együtt a hiányszerepekre hívott, a szakma élvonalába tartozó külföldi énekesekkel, karmesterekkel.” – hangsúlyozta Ókovács Szilveszter, az intézmény megbízott főigazgatója.