Tarlós István a napokban közös látogatásra hívta az ombudsmant, a Ferenciek terén lévő aluljáróba, hogy az ott lévő, hajléktalanok által okozott, áldatlan állapotokkal szembesítse Szabó Mátét mondván, közvetett módon ő a felelőse a jelenlegi helyzetnek.
Ki kell ábrándítanom a főpolgármestert, ugyanis valóban Alaptörvény-ellenes és nem is elfogadható megoldás egy szociális helyzet általános érvényű kriminalizálása. Tehát az egyértelmű, közvetlen felelőse a problémának nem az alapvető jogok biztosa és nem is az Alkotmánybíróság, hanem az elmúlt húsz év kormányai problémamegoldó képességének hiánya a kérdéssel kapcsolatban.
Az „életvitelszerű közterületen tartózkodás” szabálysértési fogalma egy elhibázott megközelítés. A fedél nélkülieket nagyjából két nagy csoportra lehet osztani: azokra az emberekre, akik a szociális és gazdasági kormányzás következtében nehéz helyzetbe kerültek, akiknél egyértelműen önerejükből vagy megfelelő utcai szociális munka segítségével ez az állapot ténylegesen átmeneti, és akik a körülményekhez képest az alapvető emberi normákat betartják, ügyelnek a higiéniára és jelenlétükkel legtöbbször visszatetszést sem keltenek az emberekben.
A másik kategória az „utcalakók” csoportja, akik ténylegesen erre az életformára szocializálódtak, és ennek következtében inkább nevezhetők segítségre szoruló beteg embereknek, mint az általános segítő eszközökkel támogatható rászorulóknak. Az ő esetükben sem megoldás a kriminalizálás, de valamilyen jellegű kényszerintézkedés szükséges lenne. Számukra az alacsony küszöbű szállásoknál egy még alacsonyabb küszöbű szálláshelyet kellene létrehozni (például elhagyott MÁV-épületekben, laktanyákban), ahol megfelelő egészségügyi, szociális szakemberek segítségével talán esélyük lehetne a gyógyulásra. Természetesen ezen intézmények igénybevétele nem szabad választás lehetősége lenne, de mégis szakszerű segítségnyújtásban részesülnének, és nem a rendvédelmi szervek „gondoskodnának” róluk.
Vágó Sebestyén, a Jobbik országgyűlési képviselője
