Színházi díszletek közé viszi be Anna Kareninat Joe Wright merész víziója a nagyszabású szerelmi történetről. A rendező ezúttal harmadszor dolgozik együtt az Oscar®-jelölt Keira Knightley-val és a szintén Oscar®-jelölt Tim Bevannel és Eric Fellnerrel. Az alkotás január közepétől látható a magyar mozikban. Joe Wright rendező így foglalja össze, miben látja Lev Tolsztoj halhatatlan remekművének lényegét: – Mindannyian szeretnénk megtanulni, hogyan kell szeretni.
– A történet teljesen modern, mert ma is vágyunk olyan dolgokra, amik elérhetetlenek számunkra, ma is terhünkre vannak a társadalmi elvárások, és ma is nehezen fejezzük ki érzelmeinket – mondja a címszereplő Keira Knightley.
Joe Wright kereste meg a Working Title társelnökeit, Tim Bevan és Eric Fellner producereket, hogy szeretné megfilmesíteni az Anna Kareninát Keira Knightley-val a főszerepben, akit már többször rendezett. – Hatalmas regény óriási szerelmi történettel a középpontban, amit jó párszor feldolgoztak már – magyarázza Bevan. – Olyan forgatókönyvíróra volt szükségünk, aki valami újat tud hozzáadni.
– Tolsztoj úgy írta meg a regényt, hogy érzelmileg átélhető legyen – jegyzi meg Wright. – Rendkívül alaposan elemzi az indítékokat és a karaktereket. A történet minden momentumát is alaposan megtárgyaltuk. Nagyszerű lehetőség volt ez arra, hogy egy igazi mestertől tanuljunk. Minden filmem valóságos tanfolyam számomra. Úgy éreztük, közelebb kerülünk Anna és Levin megértéséhez, ha átgondoljuk, milyen lehetett a szerelem az Orosz Birodalomban az 1870-es években.
A kétszeres Oscar®-jelölt Jude Law, aki Alekszej Karenint játssza, lenyűgözőnek találta a forgatókönyvet. – Még akkor olvastam el, mielőtt nekigyürkőztem volna magának a regénynek, és elmondhatom, megáll a maga lábán. Nincs benne olyan karakter, amely csak eszköz lenne a cselekménybonyolítás érdekében, az összes szereplő nagyon gondosan van megrajzolva. Különböző nézőpontokból ábrázolja a szerelmet és az emberi kapcsolatokat, őszintén és nyíltan, anélkül, hogy ítélkezne. Tom roppant elegánsan ír párbeszédeket. A regényt olvasva rájöttem, mekkora munkát fektetett a forgatókönyvbe.
– Szeretem feltárni a formát és elmenni általa az expresszivitás határáig – mondja a rendező. – A Büszkeség és balítélet meg a Vágy és vezeklés forgatásakor például tetszett, hogy mindkét film nagy része egy-egy helyszínen készült, ami rengeteg kreatív energiát szabadított fel. Azon kezdtem el gondolkodni: ha nagyjából egy helyen szeretném leforgatni az Anna Kareninát, ez hol lenne? Eszembe jutott egy rész Orlando Figes brit történész 2002-ben megjelent könyvéből, ahol az a megállapítás szerepelt, hogy a szentpétervári elit úgy élt, mintha színpadon játszana.
– Úgy öltöztek, mint a franciák, és az etikettről olvastak könyveket, hogy úgy is viselkedjenek, mint a franciák – folytatja Wright. – A báltermekben hatalmas tükrök voltak, hogy figyelhessék magukat, elég franciásan viselkednek-e, és a tudatuk egyik fele orosz volt, a másik meg francia. Az orosz felük mindig figyelte a franciát, hogy megfelelően viselkedik-e. Az elit egész létezése arról szólt, hogy színjátékot adott elő importált díszletekkel, viselkedési szabályokkal.
– Ezek az emberek, egy egész társadalmi réteg, folyamatosan azt játszották, hogy egészen mások, mint amik valójában – mondja Knightley.
Az Anna Kareninát 12 hét alatt forgatták 100 díszletben és több látványos külső helyszínen, mint a szélesen elterülő Salisbury-síkság vagy a karéliai Onyega-tó közepén található aprócska Kizsi-sziget. A 240 jelenetben 83 szöveges szereplő játszik.
Forrás: UIP-Duna Film
