SZÜLETÉSNAP (81!) A NAGY CSIZMA ORSZÁGÁBAN

SZÜLETÉSNAP (81!) A NAGY CSIZMA ORSZÁGÁBAN

MILANO: 2012.11.26.

DUOMO TORNYAI

ÍRTA: KISS LÁSZLÓ

www.kisshajos.hu

Nagy örömet jelent mindannyiunk számára, amikor elérkezünk egy újabb születésnaphoz.
Végtelenül boldog voltam, amikor megértem a kereken nyolcvan esztendőt Athénben, az Acropolis alatt, Athéne Istennő lábainál.
Abban a reményben, hogy megérem a nyolcvanegyediket is, tovább szerveztem világkörüli utazásaimat.
Ellátogattam tavasszal Észak-Európába: Finnországba, Észtországba és Litvániába.
Ősszel Madridot céloztam meg. Ez a szép világváros kimaradt korábbi spanyolországi kalandozásaimból. Ide Kathleen is elkísért örömömre.
Nem kis izgalommal készülődtem a nyolcvanegyedikre.
Mivel kaptam egy újabb esztendőt az Élettől, azt méltóképpen akartam megünnepelni.
Nem sokat kellett töprengenem, hogy megfelelő helyet találjak magamnak az ünneplésre.
Háromszor utaztam körbe Itália csodálatos városait, szigeteit, tavait az elmúlt évtizedekben.
Egyetlen olyan város maradt ki programjaimból, ahová mindig szerettem volna eljutni:
MILANO!
Itt az alkalom!

Három olyan pont is van a városban, amit a világjáró turistáknak nem szabad kihagyniuk:
DUOMO, SCALA és a SFORZESCO CASTELLO.
A SCALA-hoz szorosan kötődik Giuseppe Verdi, legkedvesebb zene-szerzőm, akinek világhírű operáit itt mutatták be először és nagyon sokszor, emberek millióinak nagy örömére.
Természetes, hogy mindenekelőtt a világhírű dómot jelöltem meg célpontnak.

Ezekkel a gondolatokkal, elhatározásokkal ültem be a reptéri mini buszba, a kora hajnali órákban, hogy időben tudjak bejelentkezni a milánói gépre.
Kedvezett az időjárás, tiszta levegőben hagytuk el a Liszt Ferenc repülőtér száraz betonját.
2012.november 26. 06.05 órakor 127 utas örült a sikeres felszállásnak. Többen hamarosan álomba szenderültek.
Nem tudtam elaludni!
Megkaptam születésnapom első ajándékát.
Tízezerötszáz méter magasan a felhők fölött olyan látvány tárult elém, amely minden képzeletet felülmúlt.
Két sötétebb felhősáv között –ahová beragyogott a felkelő reggeli nap fénye- mint egy vörös színű folyam folydogált, a túlsó parton mint egy tenger, tündöklött a kék ég, az innenső partján pedig mint egy őserdő, rajzolódtak ki a felhők alakzatai.
Tíz percig élvezhettem ezt a csodálatos látványt, amikor a kapitány hangja megtörte a csendet, s bejelentette, hogy a milánói reptéren szemerkél az eső.

Hűvös, szomorkás, esős időben, menetrend szerint gurultunk be MALPENSA AIRPORT betonján a kijelölt helyre.
Az én hangulatomat nem tudta elrontani ez a fogadás sem.
Örültem, hogy ezen a reggelen Milánóban beléptem a 82.-ik évembe.

Most sem vittem magammal bőröndöt, csak a megszokott kis könnyű hátizsákot. Csak a legszükségesebbeket!
Így most is hamar kijutottam a Terminal 1. felvételi épületébe, hogy ismerkedjek e hatalmas repülőtér elrendezésével.
Megváltottam a menetjegyet a jegypénztárban.
Szándékosan itt és nem az automatából, mivel a pénztárosnak így módomban állt megmagyarázni, hogy 81 esztendős vagyok.
Kaptam is kedvezményt, így csak 10 euróba került a jegyem Milano Central FS.-ig.
Volt időm gyönyörködni a korszerű, tiszta, elegáns szerelvénykben.
Pontosan indult velem a „MAPLENSA EXPRESS”.
Simán, zakatolás nélkül suhant a szerelvény a hézagmentes felépítményen, a 49 kilométeres vasútvonalon.
Jegyvizsgálóval nem találkoztam.
Pontosan, a menterendben meghirdetett időben érkeztem meg a velem egyidős, hatalmas pályaudvarra.
Ezt az „új” pályaudvart ugyanis 1931-ben avatták fel.
Óriási személyforgalmat – napi 330 000 utast – fogad-indít a 24 vágányon.
Mégsem öregszik velem együtt!
Bejárva a hatalmas csarnokokat, a látvány a New Yorki Central Station-ra emlékeztetett.

Gyalog indultam el a pályaudvarról a szállásomra, hiszen tudtam, hogy mindössze 5-10 percnyi sétára van a Via Napo Torriani 14. alatti MENNINI HOTEL.

HOTEL MENNINI

Kedvesen, udvariasan, szolgálatkészen fogadtak a recepción.
Bemutattam a BOOKING.COM-tól kapott vocheremet, s az útlevelem alapján még a bejelentőmet is kitöltötték.
Megkaptam a 407. szoba kulcsát, s elfoglaltam átmeneti szálláshelyemet.

Szemben a szállodámmal a SAN CAMILLO templom, de nem ide mentem be hálát adni, hanem egyenesen a DUOMO-hoz tartottam, aminek a látványa a legfőbb vágyam volt.

KARÁCSONYFA ÁLLÍTÁS A DÓM ELŐTT

HÁLAADÁS AZ OLTÁR ELŐTT 81 ÉVEMÉRT

TORNYOK KÖZÖTT

FELJUTOTTAM

MÉG FELJEBB…

PIAZZA DELLA SCALA – FENTRŐL

MADONNINA – 4.16 M.MAGAS

VICTOR EMMANUEL II.

Meghatódva léptem be a világ negyedik legnagyobb katedrálisába. Ehhez foghatót csak a római nagy bazilikában éreztem.
Óvatos lépésekkel közelítettem meg az oltárt a színes mozaik kockákból kirakott képeken, a hatalmas márványoszlopok között.
Itt adtam hálát Teremtőmnek a csodálatos 81 esztendőmért.
A borús idő ellenére is az volt az érzésem a színes ablakok között, hogy itt még ilyenkor is napfényes az élet.
Úgy éreztem, hogy itt felül kell emelkednem, mindenek felett.
Elindultam ezért a tetőre vezető lépcsők felé.
Sokan jöttek a világ minden részéről ezzel a szándékkal, de úgy láttam, hogy én vagyok közöttük a legidősebb.
Feljutottam a tetőre, hogy közvetlen közelről lássam a 135 tornyot és a 3400 szobrot.
Így jutottam el a 900 kilogrammos arannyal bevont MADONNINA szobrát tartó torony aljáig.
Innen letekintve a Piazza del Duomora, az esernyős emberek csak hangyának látszottak.
Sajnáltam, hogy ilyen az idő, ezért nem gyönyörködhettem az Alpokban.

SCALA OPERAHÁZ

NÉZŐTÉR /ARCH./

MUSEO TEATRALE

EGYEDÜL

GIUSEPPE VERDI ZONGORÁJA

MARIA CALLAS

Egyetlen szívfájdalmam volt a sok élmény között, hogy november 26-án estére nem tudtam jegyet szerezni az interneten egy előadásra az operába.

November 18-tól december 7-ig szünet van, nincsenek előadások. Az új évad december 7-én kezdődik.

A scálába mindenáron be akartam jutni. De hogyan? Zárva van!
Meglátogattam a múzeumot, ahol csodás élmények vártak rám.
Itt láthattam meg azt a zongorát, amelyiken Verdi az én kedves operáimat: Rigoletto, Nabucco, Traviata, Aida, stb. komponálta.
Itt volt még Liszt Ferenc zongorája is, amelyiken elámította a milánói közönséget.
Találkozhattam a kortárs nagy zeneszerzők bronzba öntött szobraival.
Mélabúsan tekintett rám a festményről a világhírű szoprán: Maria Callas

Első kézből hozzá jutottam Verdi születésének /1813/kétszázadik évfordulójára megjelenő VIVA VERDI lemezhez, amely csodás zenei anyagot tárol.
Nem nyugodtam! Mindenképpen be kell jutnom az operába!
Elmondtam a jelen lévő felügyelőnek, hogy azért jöttem ma Milánóba, mert most ünneplem a 81.-ik születésnapomat. Ezt pedig úgy szerettem volna megünnepelni, hogy meghallgatok egy előadást a világhírű SCÁLÁBAN.
Mivel nincs előadás, legalább a nézőtérre szeretnék bekukkantani, arra a színpadra, amelyiken olyan sok sikert arattak a mi magyar énekeseink: Marton Éva, aki 1980-ban Milánóban az „Év énekesnője” lett, Rost Andrea, aki a Rigolettót, Varázsfuvolát, Figaro házasságát, s a Traviatát fergeteges sikerrel énekelte.
Ezen a színpadon énekeltek a nagy kedvenceim: Luciano Pavarotti és Placido Domingo.

Meghatottam a személyzetet öreg fejemmel úgyannyira, hogy bevezettek az egyik páholyba, s bekukkanthattam a színpadra is, ahol egy énekesnő próbált.
Tovább bóklásztam a múzeumban, s titokban még fotókat is készítettem.
Híre ment az én kitartó érdeklődésemnek, s megtörtént a csoda.

Egy elegáns, sötét öltönyös úr lépett hozzám, s gratulált a születésnapomhoz.
Karon fogott, s bevitt egy páholyba, a királyi páholy szomszédságába, s örömmel mondta, hogy most a kedvemért bekapcsolják a nézőtér világítását.

Ez volt ezen a napon a legszebb születésnapi ajándékom.

GALLERIA VITTORIO EMANUELLE II.

Ezt a galériát Milánó ékességének, központjának tartom. Nem véletlenül gyülekeznek itt a milánóiak és a külföldiek egyaránt. Itt lehet megtalálni a legújabb divatot, éttermeket, kávézókat, s mindazt, amire az embereknek szüksége lehet.
Nem véletlenül vetekedik a város Páris vagy London divatjával.
Csodálatos maga az építmény, s az egésznek a hangulata.
Egymást érik az elegáns, márkás üzletek: Borsalino, Gucci, Prada, Luisa Spagnoli, Luis Vuitton, s a Campari bár. Itt is csodálatos a mozaik padló.

Az ünnepi vacsorámat természetesen ide terveztem a Galleria – ba.

KISZOLGÁLÓ SZEMÉLYZET

Nagyon elegáns, figyelmes, udvarias személyzet rajongott körül, miután megtudták, hogy születésnapi vacsorára jöttem.
Még az étterem vezetője is külön köszöntött.

Speciális milánói ételt akartam fogyasztani, ezért Rizotto Milanese-t rendeltem.
Kíváncsi voltam a fagylaltjukra is, ezért desszertként azt kértem.
A vörös boruk nagyon finom volt, de ugyanezt tapasztaltam mindenütt.
Feltűnő volt számomra, hogy az étteremben is, az üzletekben is túlsúlyban voltak a kínai vendégek.

Úgy láttam, hogy szinte mindegyikőjüket ismerősként fogadták. Feltehetően törzsvendégek voltak.
Az egész napi gyaloglás, séta után nem kellett az ágyban elringatni.

Másnap reggelre kipihentem magam, de a megszokott reggeli torna most is jót tett.
Metróra, buszra, villamosra korlátlan jegyem volt, amit még otthonról rendeltem.
Elégedett voltam a városi közlekedéssel.

KORSZERŰ VILLAMOS

RÉGI VILLAMOS

SZERELVÉNYEN

Mint mindig, most is megrendeltem interneten a Sight Seeing Tour városnéző busz járatot.
Érdekes volt körbe utazni ezt a hatalmas, nyüzsgő várost. Igen sok szép építményt lehetett látni, de a modern épületek mellett vigyáznak és megóvják a régieket is.
Az építkezés most is nagy iramban folyik.

ŐRZIK A MULTAT

STÍLUSOK

FÁK, NÖVÉNYEK A HÁZTETŐN

EUROPA SZÍNHÁZ

KÜLÖNLEGES ÉPÍTMÉNY

Eltökélt szándékom volt, hogy megkeresem Giuseppe Verdi sírját és meghajtom fejemet a nagy mester előtt.
Eredetileg a városi temetőben temették el.
A történetírók szerint 28 000 ember állt sorfalat az út szélén, ahol elhaladt a temetési menet.
Verdi azonban gondoskodott az utódokról, akik tovább művelték, művelik ezt a művészetet.
A jogdíjakból befolyt összegből alapítványt hoztak létre, s abból tartják fenn azt a házat, amelyikben a kiöregedett zenészek, énekesek, művészek élhetik öreg napjaikat. Piazza Buonarrati 20.

CASA DI RIPOSO PER MUSICISTI
GIUSEPPE VERDI SZOBRA

VERDI DÍSZ SÍRHELYE

VERDI KOPORSÓJA

Miután tiszteletemet tettem Verdi sírjánál, megkönnyebbült szívvel mentem tovább a CASTELLO FORZESCO-hoz.
Az olaszok történelmét meghatározó család várkastélya következett.

GARIBALDI SZOBRA A CASTELLO ELŐTT

SAROK BÁSTYA

MÚZEUM AZ EGYIK SZÁRNYBAN

MEDENCE AZ UDVARON

MÉG MA IS ERŐT SUGÁROZ

A Castello Forzesco után még hátra volt egy titkon remélt kívánságom.
Olyan sokat hallottam annak idején a nagy olasz football mérkőzésekről, a híres, nagy csapatokról, hogy szerettem volna eljutni az otthonukba, a híres SAN SIRO-ba.
Itt „fészkel” az AC.MILAN és az FC. INTERNAZIONALE MILAN.
Nehéz fába vágtam a fejszémet.
Ide ugyanis – mérkőzés híján – nem volt lehetőség villamost vagy buszt igénybe venni.
Metróról szó sem lehetett.
Maradt a gyalog menet.
Állandóan szitált az eső, hullottak a falevelek, s bokáig érő esőben illetve lehullott falevelekben mértem a kilométereket.
Négy kilométert kellett ily módon megtennem, amíg végre feltűnt előttem a hatalmas beton építmény, a „GIUSEPPE MEAZZA” /: SAN SIRO :/ STADION.

SAN SIRO STADION

Tizenegy hatalmas 50 méteres beton torony körül, s négy darab óriás torony a sarkokban, amely tartja a tető szerkezetet.
Amíg ezeket körüljártam, azt hittem, sose érek a végére.
A tizennégyes kapu végre nyitva volt, ott mehettem be jegyet váltani a múzeumba.

TRÓFEÁK KÖZÖTT

KEDVENC FOCISTÁM C .RONALDO

CHIARA AZ IDEGENVEZETŐM

A KÉK SZEKTOR

PIROS SZEKTORBAN

PIHENŐ AZ ÖLTÖZŐK ELŐTT

Ismét gyalogolnom kellett vissza is négy kilométert, de elégedett voltam magammal, mivel sikerült teljesítenem minden elképzelésemet.
Menetközben azért megálltam egy bár előtt, s amíg megittam a jó olasz kávét és lehajtottam az olasz sörömet, addig meg is pihentem.
Ezalatt már azon gondolkoztam, hogy mi lesz a következő úti célom.
Talán még a nyolcvankettedik évemet is megérem?
Ezeket a gondolatokat már csak a repülő fedélzetén feszegettem, amivel most is szerencsésen értem földet Ferihegyen.
A kis buszom most is pontosan várt, amivel a kora hajnali órában megérkeztem miskolci otthonomba.