Több mint száz év után került elő Csontváry Kosztka Tivadar Traui ciklusának 5., eddig hiányzó darabja, az alkotást a Virág Judit Galéria bocsátja árverésre december 16-án, a kép kikiáltási ára 80 millió forint.
A Traui tájkép naplemente idején című képet Csontváry a ma Horvátországhoz tartozó Trogirban (Trau) festette 1899-ben négy másik alkotással együtt. A Traui ciklus alkotásai közül négy a napszakok és égtájak szerint mutatja be a Nap útját, az ötödik kép pedig mindezek szintéziseként fogható fel. Az öt festmény együtt bemutatja Csontváry tér-idő-fény filozófiáját.
Virág Judit, a galéria tulajdonosa a képet bemutató csütörtöki sajtótájékoztatón elmondta, hogy a szakirodalom négy traui képet ismert, de keresett egy ötödiket, amelynek adatai itt-ott felbukkantak ugyan, de mint kiderült, mindig tévesen. A szakirodalom Csontváry saját kezűleg összeállított katalógusai alapján határozta meg az életművet. Egy 1907-es párizsi kiállítási katalógusban Csontváry négy traui képet jelölt meg egy cím alatt, az 1908-as budapesti katalógusban pedig a négy mű már címmel szerepelt. Az ötödik alkotás először egy 1910-es berlini kiállítás katalógusában kapott helyet.
A 33,5-szer 66,5 centiméteres festményt Kosztka Irén, a festőművész nővére ajándékozta munkaadójának, Geist Gáspárnak hálából azért, mert nagyra tartotta az akkor még nem elismert testvére festészetét. Geist Gáspár a művet 1951-ben a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárában helyezte letétbe, majd 1965-ben unokahúgához, Osztroluczky Pálnéhoz került. A festmény 1990-ig volt a család tulajdonában, azóta egy budapesti magángyűjteményben őrizték.
Miután a képet nyáron bevitték tulajdonosai a galériába, a ciklus festményeinek fotóival a munkatársak Trogirba utaztak, ahol pontosan dokumentálták, Csontváry mely képeket hol és milyen napszakban készítette. A most előkerült kép a trogiri híd lábánál készült, és naplemente idején ábrázolja a szemközti Ciovo-sziget tengerparti házait.
A 113 év után előkerült ötödik kép jelentőségét Virág Judit szerint az adja, hogy segítségével rendet lehet tenni a Csontváry-életműben, helyükre kerülhetnek a tulajdonosi adatok, a méretek és a címek, emellett új értelmezést nyerhet a Napút-elmélet is.
21944_csontvary_kosztka_tivadar.jpg
Kaszás Gábor művészettörténész az ötödik kép felbukkanásának jelentőségéről az MTI-nek elmondta: ennek az alkotásnak az előkerülésével vált világossá, hogy Csontváry, aki magát a Napút festőjének tartotta, nem véletlenszerűen, hanem előre meghatározott terv szerint rögzítette a napszakokat és az égtájakat.
„Ezt nem tudta a szakirodalom, újabb adalékokkal gazdagodtunk Csontváry festéstechnikáját illetően” – fogalmazott a művészettörténész, aki azt is elmondta, hogy eddig a szakirodalomban mindenki másképp interpretálta a Napút-festészetet, de az ötödik kép előkerülésével már definiálható ez a fogalom.
Az immár öt darabos Traui ciklus képei közül egyébként egy van a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában, a többi magángyűjteményeket gyarapít.
Törő István, a galéria társtulajdonosa beszámolt arról, hogy az elmúlt 15 évben szinte minden jelentős magyar festő egy-egy alkotása megfordult náluk, de ez a legfontosabb kép, amely eddig a galériába került. Az MTI-nek Törő István elmondta, hogy a 80 millió forintos kikiáltási árú kép becsértékét 135 és 240 millió forint közé teszik.
Az eddigi magyar árverési rekordot Csontváry egy másik alkotása, a Szerelmesek találkozása (Randevú) tartja, amelyért 2006-ban – szintén 80 millió forintos induló árról – 230 millió forint adtak.
Csontváry Kosztka Tivadar (eredetileg Kosztka Mihály Tivadar; Kisszeben, 1853. július 5. – Budapest, Krisztinaváros, 1919. június 20.) magyar festő. Eredetileg gyógyszerésznek tanult, de tehetséget érezve otthagyta állását, és különböző mesterektől festészetet tanult. Utazásokat is tett, jelentősebb képeit Keleten festette. Mintegy száz nagyobb művet alkotott. Míg külföldi kiállításairól (például Párizs, 1907) a legnagyobb kritikusok elismerően nyilatkoztak, itthon nemigen ismerték el. Ehhez különc életvitele, és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétai allűrjei is hozzájárultak, melyeket a képeit elemzők közül többen pszichopatológiásnak tartanak. Művészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de nem tartozott egyik elhatárolható irányzatba sem.
