Ha valaki egyszerű, passzív kikapcsoló szórakozásra vágyik, a hideg őszi-téli estéken erre nagyon hatékony eszközül tud szolgálni egy-egy skandináv krimi – győződtünk meg erről mi magunk is már néhányszor. Legutóbbi ilyen alkalommal a Kjell Eriksson svéd szerző által írt Burundi hercegnője került kezünkbe, mely egzotikusan forró neve ellenére egy újabb jegesen izgalmas északi, már-már a horror határait súroló bűnügyi történetet beszél el. A skandináv krimik alapvető jellemzőit már több alkalommal is górcső alá vettük, ezeket most nem is sorolnánk újra, ám egy, a magyar olvasók szemében megnagyobbodó vonás felett eddig alighanem elsiklottunk.
Hisz míg az angolszász kultúra lassan annyira beáramlott hazánkba, hogy a például amerikaiakról szóló, angol nevekkel íródott, az „újvilágban” játszódó történeteket lassan-lassan jobban magunkénak érezzük, mint a klasszikus budapesti regényeket, a skandináv krimit továbbra is kuriózumnak számítanak, és a nagyobb vélt távolság miatt elfogulatlanul tudjuk szemlélni őket.
Ez talán hátrány akkor, ha valaki teljes mértékben bele akarja magát élni az eseményekben – valamiért nehezebb egy Olavfal azonosulni, mint egy Johnnal –, ám ha az olvasók csupán objektíve izgulni szeretnének, ez a szó szerint fagyos távolságtartás még előnyt is biztosít „jenki” vetélytársaival szemben. Melyek ráadásul a legtöbbször történetközpontúak, ám a skandináv krimik, elsőre talán meglepő módon, a legtöbbször az embereket helyezik a középpontba (s így egyébként már a „beleélés” is könnyebb lehet).
A Burundi hercegnője is tökéletesen illik ebbe a sorba. Brutális gyilkosság, rejtett szálak, pszichopata gyilkos, módszeres nyomozás – minden adott, mely egy újabb olvasmányos, és az utolsó oldalakig izgalmas krimit biztosít számunkra. S bár a címválasztás elsőre tényleg megtévesztő – groteszk dolog az elhunyt egyik kedvenc egzotikus halának faját címül adni… –, azok, akik legalább a fülszöveget elolvassák, nem csalódnak a déli forróságot kevéssé tartalmazó történetben. Ráadásul a skandináv krimiszerzőkre amúgy is jellemző a történettől kicsit távolabb álló cím adása…
S ha véget ér a könyv, aggodalomra semmi ok… Bár számos, egyre hidegebb este (sőt éjszaka!) áll előttünk, az Animus Kiadó gondozásában még számos skandináv krimi várhat ránk, hogy némi izgalmat csöpögtessen az unalmasnak ígérkező sötét órákra.
DicsukD
