Béres Alexandra: „A kislányom most volt 3 éves, ezért a családi programokon veszünk részt a legszívesebben – a favorit az állatkert.
Koncertre járunk, családi napokra, játszóházba, színházba – mindig a gyerek körül zajlik a program. A Margit-szigetre is gyakran elmegyünk, vagy az erdőbe – nagyon szereti az állatokat. A férjemmel külön is, és a gyermekkel együtt is szoktunk járni színházba – neki inkább a bábszínház, és a könnyített előadások azok, amik megfelelnek.
A játszóházban együtt lehet játszani – kézműves foglalkozásokat tartanak, rajzolnak, vágnak, ragasztanak – mindenféle ügyesség, és képességfejlesztő feladatokban lehet részt venni. Fontos, hogy a szülő együtt végezze a gyermekével ezeket az aktivitásokat, mert a gyerek akkor fogja szeretni. Ha például a sportra kanyarodunk: Sosem felejtem el, én azért szerettem meg a futást, mert Édesapám futott, rendszeresen, én pedig szerettem volna vele lenni, és megengedte, hogy elmenjek vele.”
Vörös István: „A nyolcvanas, és a kilencvenes években is szerveztünk közönség kirándulásokat. Ez azt jelentette, hogy például pénteken volt a koncert, és vasárnapra megszerveztük, hogy mondjuk a Batthyány téren találkozunk. Összejöttünk, és elmentünk például Kőhegyre – ez volt az egyik dalom az első albumon.
Az a zene, amit én csinálok, tulajdonképpen egy közösségi program. A közelmúltban megjelent két album mottója is az volt: Az egyik dal rólad szól. Mindenki magára ismerhet valamelyik dalban. Összetartozunk: Én megírom a dalokat, a közönség énekli, és minden egyes találkozó, ismerősök tömege – bár most legutóbb is megállapítottam, hogy rengeteg új arc is felbukkant.
Ki vannak éhezve az emberek a közösségi kapcsolatra, hogy együtt énekeljenek, együtt tapsoljanak, ismerjék egymást. Az, hogy leülök egy tv elé, és ott mondják a sok hülyeséget, teljesen antihumánus. Lehet, hogy egy darabig az is érdekes, de aztán az ember megtalálja önmagát, és társaságba vágyik – olyanok közé, akik hasonlóak hozzá. Én már nagyon régen űzöm ezt a műfajt, 1981-ben jelent meg a színen a Prognózis, rá egy évre már jött az Én az időt nem sajnálom, csak élni szeretnék – kislemez. Annak a korszaknak a fiataljai is eljönnek koncertekre, sőt a kilencvenes évek generációi, a kétezres…” A teljes riport összesen 21 helyi rádióban hallható! –
www.sztarportre.hu
