A negyvenszeres magyar válogatott, az angol Premier League első magyar játékosa hamarosan rendkívüli megtiszteltetésben részesül. Beválasztották a Dunfermline Hall of Fame-be. Ennek apropóján indult útnak interjú sorozatunk, melynek első részében a Vasas Kubala Akadémia rúgóedzőjével arról beszélgettünk, hogy miként alakult kalandos játékos karrierje a kezdetekben. Most folytatjuk a beszélgetést liverpooli és ciprusi élményeivel.
Visszatérés Bordeaux-ból
Amikor letelt Dunfermlinenál töltött kölcsönév 1989-ben a Bordeaux újból jelentkezett és nem volt kérdés, hogy Kozmának vissza kell térnie a francia csapathoz. Reményekkel telve érkezett, azonban rövid idő elteltével felbukkantak azok a problémák, amik az első évben is. A középpályás így merész lépést tett és megkérte csapata vezetőségét, hogy ismét kölcsönjátékos lehessen. A szerencse pedig ismét a pártjára állt, hiszen a Dunfermline örömmel fogadta és sikerült az utolsó, Kelet-európai játékosoknak szóló játékengedélyt is megcsípnie.
A ’90-91-es bajnokságot is remek eredménnyel zárta a skót csapat, hiszen sikerült fennmaradniuk az első osztályban. A szezon végét követően, az ismét jelentkező Bordeaux-tól pedig kivásárolta az East End Parki együttes a kulcsjátékossá vált idegenlégióst.
Út Liverpoolba
1992-ben egy menedzsment váltást követően új edző került a skótokhoz és megváltozott a hangulat. Kozma még fél évet töltött a csapattal, amikor bejelentkezett érte az angol Premier League patinás klubja, a Liverpool. Rövid tárgyalási szakaszt követően egy hetet töltött az Anfield Road-on próbajátékon.
A jól sikerült bemutatkozást követően komoly dilemmával kellet szembenéznie. Maradjon a skótoknál, ahol biztos játékosként számítanak rá a mérkőzéseken, a szurkolók és a csapattársak is megbecsülik, kedvelik vagy vágjon bele a bizonytalanba -ami közben minden futballista álmába-, hogy részt vehessen egy nagy csapat életében, amire csak keveseknek van lehetősége.
Az utóbbi mellett döntött, így 1992-ben bemutatkozott a Vöröseknél. Az ott töltött másfél év alatt 6 mérkőzésen léphetett pályára, 1992-ben tagja volt az FA-kupa győztes csapatnak és feledhetetlen emlékeket szerzett.
Vissza Újpestre
1993-ban családi okok miatt úgy hozta az élet, hogy Kozma a hazatérés mellett döntött. És hova máshova térhetett volna vissza, mint az Újpesthez, annak ellenére is, hogy ez időben nem állt túl fényesen. „Ide húzott a szívem, nem az volt a fontos, hogy hogy áll a csapat, hiszen szinte lila volt a vérem.”
Az itthon töltött két év alatt az Újpest színeiben, az 1994-95-ös szezonban Magyar Bajnoki második helyezett lett és a válogatottban is több alkalommal szerephez jutott.
Úton-útfélen
1995-ben Kiprich József barátjának hívására a ciprusi APÓEL-hez igazolt, ahol Kovács Kálmánnal együtt a ciprusi alakulat -a három magyarral soraiban- szinte csodát vitt véghez. Nem csupán a Bajnokságot és a Kupát nyerték meg, de mindezt ráadásul veretlenül sikerült elérni.
Sajnos a ’96-97-es szezonban financiális gondok adódtak a csapatnál, így év végén -egy újabb Kupa-győzelem után- Kozma ismét Újpestre szerződött, ahol meg is nyerték a ’97-98-as bajnokságot -amit azóta még nem sikerült megismételnie a liláknak-.
A következő néhány évben a középpályás több csapat mezét is magára öltötte. 1997-99. között 33 alkalommal erősítette az UTE együttesét, ’99-ben a Videoton színeiben 14 mérkőzésen, 2000-ben a Tatabánya játékosaként 11 alkalommal lépett pályára. Ezután rövid időre Ausztriába igazolt, végül
2001-ben, összesen 267 lila-fehérben játszott mérkőzés után ott fejezte be karrierjét, ahol annak idején útnak indult.
Az interjú sorozat következő részében megismerhetjük Kozma István játékos pályafutása utáni karrierjét.
