A minap azt a feladatot kaptam, hogy az 1956-os Forradalom és Szabadságharcról írjak a „saját” élményeimmel összekötve egy fogalmazást.
Hogy mi is történt 56-ban?
Ahhoz, hogy ne írjak butaságot utánanéztem az interneten, hogy mi is történt Magyarországon ekkor.
Az egyik oldal meghatározása szerint 1956-ról elsősorban ezt érdemes tudni:
„Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én.
Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett.
Kevésbé ismert tény, hogy a forradalom nem Budapesten kezdődött el és nem is a fővárosban hullott először vér, hanem Debrecenben. Október 23-án reggel debreceni diákok több ezres tömege gyűlt össze az egyetem előtt a diákok innen jelszavakat skandálva és forradalmi dalokat énekelve, nyolcas sorokban a belvárosi pártszékházhoz vonultak, hogy az egyetemi ifjúság húsz pontos követelést kinyomtassák. A pártvezetés tárgyalt a diákok küldöttségével, majd Görbe János az épület erkélyéről elszavalta Petőfi Sándor Még kér a nép című versét.
Október 23-án reggeltől a diákok által meghirdetett tüntetés engedélyezése körül óriási zűrzavar alakult ki a fővárosban. Reggel a rádió és a legnagyobb számú napilap, a Szabad Nép tényként adta hírül a demonstrációt.
November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval”
Természetesen akadnak „saját élményeim” is a forradalomról, illetve az azt követő időszakról.
Az osztályunk nemrég kirándulást szervezett a Terror Házába, ahol a forradalmi képek megdöbbentették az osztályt. A forradalmi kiállítás nagyon érdekes volt, hisz ennyire részletesen még nem hallottunk róla. A kiállított tárgyak még jobban bemutatták az akkori történéseket. A földszinten egy nagy tank áll. A tank alá olaj van öntve, hogy még élet hűbb képet adjon. A falon az áldozatok arcképeit rakták fel. Az első emeleten az ÁVH autója volt látható, a második emeleten pedig az a pici üvegcső, amit a politikusoknál vagy a hivatali személyek kihallgatásakor használtak: felhelyezték a férfiak húgycsövébe és összetörték.
Az 1956-os történésekről a nagyszüleimtől is hallottam:
A nagypapám 1956 őszén Budapesten dolgozott ifjú vasipari technikusként. A munkásszállás ablakából lenézve látta a fiatal szabadságharcosokat fegyverrel a kezükben futni és az utcasaroknál kikémlelve bekanyarodni a szomszéd utcába. Egyik nap pedig szemtanúja volt, mikor a szemben lévő sarokház homlokzatáról letaszították az utcára a vörös csillagot.
A nagymamám ekkor már a menyasszonya volt és nagyapám hirtelen elhatározással gyalog indult el Ózdra (ahol a nagymamám tartózkodott), mivel attól félt (a korábbi 2. világháborús élmények hatása alatt), hogy egyedülállóként kell meghalnia. 1956. október 27-én fogadtak örök hűséget egymásnak a város egyik templomában. Ezalatt a nagyimnak éppen mellhártyagyulladása volt, a szomszédból kért kölcsön egy mennyasszonyi ruhát, és miközben ők lovas kocsin, friss házasokként végighajtottak Ózdon, körülöttük tankokkal, lyukas zászlókkal egymást lelkesítve vonultak a forradalmárok.
Én az utókor képviselője, az unoka már csak rácsodálkozom erre a történelmi korszakra. Sokszor végiggondoltam már, szerettem volna akkor élni, ott lenni? Igen! Hiszen egy történelmi kor szemtanúja lehettem volna.
Soltész Ákos
B-A-Z. M. Surányi Endre Gimnázium,
Szakképző Iskola és Kollégium
11. osztály
