A címbeli kijelentés csak látszólagos ellentmondást takar. Nem jelent persze feltétlenül rosszat, hanem inkább leleményességünkre utal. Vagy kényszerűségünkre. Szinte nincs olyan áremelésről szóló cikk napjainkban, amely rögtön ne adna egy-két jó tanácsot, hogy hogyan tudunk még egy kicsit spórolni.
Ha durva benzináremelést harangoznak be, akkor mindenkinek javasolják, hogy előző nap tankoljon tele, járjon többet tömegközlekedéssel. Ha brutális gyógyszer áremelkedésről beszélünk, akkor rögtön azt a tanácsot kapjuk, hogy szedjünk kevesebb és ugyanazon hatóanyagú, de olcsóbb tablettákat, vagy forduljunk a természet patikájához. Ha a közüzemi díjakat emelik, akkor vegyünk energiatakarékos égőket, energiatakarékos csaptelepet, használjunk alternatív fűtést, vagy öltözzünk jól föl.
A legnagyobb az ötletek tárháza az élelmiszer áremelkedések hallatán. Itt azután, előjön a nagyanyáink által használt összes praktika, hogy spórolni tudjunk. A minősége jó, de a mennyisége kevés az idei mezőgazdasági termékeknek. Előrevetítik hát az irgalmatlan – milyen gazdag a magyar nyelv, mennyi színes, félelemkeltő jelzőt találunk ugyanannak a kifejezésére – áremelést néhány héten belül. Miután kevés lett a búza, a kukorica, így mindennek emelkedik majd az ára. Elő hát a régi praktikákkal. Még most vegyük meg a télirevaló eltartható dolgokat. Legyen otthon 10 kiló, liszt, só, cukor, amíg ilyen „jó” áron kapható. A burgonya kilója akár 200 forint is lehet majd télen, ezért vegyünk most több zsákkal, mert még nyolcvanért kapható. Nagyon jól eláll a családi házak vízóráinak aknájában, együtt a most még elfogadható áron kapható leveszöldséggel. Egy részét házilag is lefagyaszthatjuk megtisztítva. Szárítsunk gombát, fűszernövényeket, aszaljunk gyümölcsöt és paradicsomot.
Nagyanyáink idejében még nem igen volt fridzsider, ezért amikor a disznóöléskor a zsírt kisütötték, a nagy bödönben lesült oldalast is tároltak. Ezt mis is megtehetjük, amikor akciós a hús és zsírszalonna. A szőlőt rafiára fűzve tartották a padláson, ne nem azért, hogy karácsonytájt ne kelljen drágán megvenni, hanem mert akkor még nem lehetett kapni. Azt már nem is kell mondanom, hogy mindent, amit erdő-mező megtermett befőzték, szárították. Így volt, som, kökény, áfonya, csipke levár, szörp, befőtt egész télen. Ezt sem a szupermarketben vették meg drága pénzen. A kukoricát lemorzsolták, s ugyanúgy édes szirupban tartották, mint a befőtteket.
Arról már nem is szólva, hogy még a magyar háztartások élelmiszereinek is 7 százaléka megy a szemétbe, mondjuk Amerikában ez negyven százalék. Ezért aztán biztatjuk a háziasszonyokat az újrafelhasználásra a kidobás helyett. Csak néhány ötlet a sok közül. Ha sok lett a főtt burgonya, másnap lehet belőle nudli, gombóc. Ha nem fogy el a főtt husi, daráljuk le, fűszerezzük meg, s egészséges pástétom lesz belőle. A megszáradt pékárú, jó lesz panírmorzsának, pirított kockának, tölteléknek. Ha kicsit már „szotyi” a paradicsom kiváló püré, leves, mártás lehet még belőle. És így tovább, hosszan sorolhatnánk…
Mindezeket az idei drasztikus áremelés előtt megfogadhatjuk. Így aztán ahogy szegényedünk, a túlélési módszereink úgy gazdagodhatnak…
Orosz B. Erika
