Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság a közelmúltban megjelentette honlapján állásfoglalását azon menedékkérőkkel kapcsolatban, akik Szerbián keresztül érkeztek Magyarországra, majd ezt követően ismeretlen helyre távozva, az úgynevezett dublini eljárás keretében kerültek vissza hazánkba az Európai Unió egy másik tagállamából. A nemzetközi szervezet kifogásolja a magyar menekültügyi hatóság azon gyakorlatát, miszerint a fenti körbe tartozó menedékkérőkkel szemben a magyar hatóságok szisztematikusan kiutasító döntést hoznak, őrizetet rendelnek el és rendelkeznek ezen külföldiek Szerbiába történő kitoloncolásáról. Ez a gyakorlat azon alapul, hogy a menekültügyi hatóság Szerbiát biztonságos harmadik országnak tekinti, tehát az érintett menedékjog iránti kérelmének előterjesztésére ott is lehetőség lett volna. A magyar gyakorlatot érintő kritikai állásfoglalással kapcsolatban mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni – mint azt Magyarország korábban már többször is kifejtette –, hogy a menedékjogi és az idegenrendészeti szabályok egymásra épülő rendszerének alkalmazása biztosítja azokat a menedékkérőket megillető garanciákat, amelyek érvényesítésére hazánk a nemzetközi jogi normákkal összhangban kötelezettséget vállalt. Azt is figyelembe kell venni, hogy mind az idegenrendészeti, mind a menedékjogi eljárás szoros bírósági kontroll alatt áll, az ügyfél mindkét eljárásban egymástól függetlenül jogorvoslattal élhet, amely adott esetben kiterjed a kitoloncolás végrehajtásának felfüggesztésére is.
A közzétett állásfoglalás egyebekben olyan jogalkalmazási kérdést érint, amely többek között az ENSZ Menekültügyi Főbiztossággal folytatott párbeszéd következtében hónapokkal ezelőtt már számos ponton módosításra került. A magyar hatóságok a hatályos jogszabályok keretei között 2012. június 15-től kezdődően a dublini eljárás keretében visszakerülő külföldiek menedékjog iránti kérelmét minden esetben érdemben megvizsgálják. Az eljárás időtartama alatt főszabály szerint a kérelmezőt a hatóság nyitott befogadó intézményben helyezi el, és biztosítja számára az alapvető létfeltételeket.
Az idegenrendészeti őrizetet kizárólag olyan dublini eljárásban visszavett külföldivel szemben rendeli el a hatóság, akinek Magyarországon benyújtott kérelme a menekültügyi eljárás érdemi, jogerős elutasításával zárult, és akinek az ügyében korábban az idegenrendészeti hatóság is kiutasító döntést hozott. Ebből következően nem helytálló az állásfoglalás azon megállapítása, hogy a dublini eljárásban visszavett menedékkérők esetében a hatóság szisztematikusan személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedést alkalmaz és dönt a Szerbiába történő visszatoloncolásukról.
Kifogásolja az állásfoglalás továbbá azt a magyar joggyakorlatot is, hogy a más tagállam által visszaadott külföldieknek a magyar hatóság előtt is meg kell ismételniük menedékjog iránti kérelmüket, függetlenül attól, hogy azt a másik tagállamban már előterjesztették. Ez a hatályos menedékjogi törvény rendelkezésein alapuló gyakorlat nem tekinthető egyedi megoldásnak, hiszen ugyanez jellemzi az uniós tagállamok többségét, és összhangban van a vonatkozó nemzetközi és uniós normákkal is.
Megalapozatlan az a vélemény, amely problematikusnak tartja az őrizetben lévő külföldiek menekültügyi eljáráshoz való hozzáférését, ugyanis ezt számos intézkedés biztosítja. Az őrzött szállásokon többek között többnyelvű tájékoztató kiadványok állnak rendelkezésre a menekültügyi eljárásról, emellett az ingyenes jogi segítségnyújtás is biztosított. A külföldi a menedékjog iránti kérelmét bármikor előterjesztheti, és valamennyi hatóság – így különösen a külföldivel első alkalommal kapcsolatba kerülő idegenrendészeti hatóság – köteles e kérelmeket haladéktalanul továbbítani a menekültügyi hatósághoz. A menedékjoghoz való hozzáférést segíti elő többek között az is, hogy a menekültügyi hatóság ügyfélszolgálatot működtet valamennyi őrzött szálláson.
Sajnálatos, hogy az állásfoglalás nem tesz említést arról a körülményről, hogy a kormány már beterjesztette az Országgyűlés elé az egyes migrációs tárgyú törvények módosítására vonatkozó javaslatát. E javaslat amellett, hogy a menedékjogi szabályok uniós jogból fakadó kötelezettségek maradéktalan átültetése miatt szükségessé váló módosításokat tartalmaz, elvégzi az idegenrendészeti jogszabályok pontosítását is.
Ezek együttesen kizárják annak lehetőségét, hogy egy menedékkérő Magyarországról történő kiutasításának elrendelésére vagy végrehajtására sor kerülhessen azelőtt, hogy kérelmét a magyar hatóságok érdemben megvizsgálták volna. A törvényi szabályok mellett a módosítások érinteni fogják a végrehajtási normákat is, amelyek hatékonyabban biztosítani fogják az eljárás alatt álló külföldieket megillető jogok gyakorlását.
Természetesen a magyar kormányzat továbbra is kész az együttműködésre és párbeszédre az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával, továbbá számítunk javaslataikra a folyamatban lévő jogszabály-módosításokkal kapcsolatban.
