A Cinefeszt jövő keddi és szerdai (szeptember 18-19.) eseményei között lesz egy kétnapos előadássorozat. A címe vagy mottója „Utánam, srácok!”.
Az azonos című hetvenes évekbeli tévésorozat képezi az apropóját. Ez az egyetlen olyan komolyabb műalkotás talán a magyar filmtörténetben, amely Miskolcon játszódik, Miskolcon is forgatták (legalábbis részben). A hasonló című Berkes Péter-regényből készült. (Ő sok más ifjúsági regény szerzője volt azokban az évtizedekben.)
A tévéverzióban a kor máig emlékezetes gyerekszínész-sztárjai szinte mind szerepeltek.
Előadásaink keretében vetíteni szeretnénk a filmből (nem az egészet, mert annyi idő nincs, de egy-két epizódot), ami felidézheti a közönségben az adott kort, a korabeli Miskolc képeit, társadalmi-kulturális-építészeti érdekességeit, ugyanakkor megmutathatja ugyanezeket az akkor még nem élt fiatalabbaknak. Néhány szakmai jellegű kisebb előadás kíséri a vetítést (kedden), igény szerint interaktív módon, beszélgetéssel, másnap pedig a főszereplők közül kettőt látunk vendégül: az annak idején a legismertebb fiú, illetve lány szereplők közé tartozó Jelisztratov Szergejt és Berkes Gabriellát.
Esély van rá, hogy a hatvanas-hetvenes évek valóban első számú gyerekszínészét, Kovács Krisztiánt (az Utánam, srácok! Istije mellett: Keménykalap és krumpliorr, Hahó, öcsi!, A rab ember fiai, Az öreg bánya titka, stb.) pedig online tudjuk kapcsolni a helyszínen: ő Amerikában motoros túrán vesz részt, onnan jelentkezhet be Skype-on. (Reméljük.)
Témáját tekintve kapcsolódik mindehhez egy másik projektet elindítani hivatott kötet sajtóbemutatója.
A „24” tulajdonképpen egy felhívás: szeretnénk mindannak az emlékeit megtalálni, összegyűjteni, megőrizni, ami például a fenti filmben is látható. A könyvsorozat alcímét idézem: Privát félmúlt Miskolcon. Tehát annak a kornak az örökségét, ami még itt van velünk, ami a ma élő nemzedékek „jelenét” képviseli, vagyis a közelmúltat, ami ma még nem számít történelemnek, de ha az emlékezetből kiesne, később soha nem tudná már senki pótolni, reprodukálni.
Történeteket keresünk, személyes sztorikat, amelyek alkalmasak az utóbbi fél évszázad, elsősorban a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek világának, a nagyvárossá vált Miskolc, a lakótelepi miliő, a belvárosi élet, a külvárosok sajátos jellegének bemutatására, felidézésére. A társadalmi, kulturális, politika, sportélet apróságai, amelyekből mint szilánkokból összeállhat valamilyen „nagy egész”.
A most elkészült első kötet – Kapusi Krisztián és Tokár Zsolt írásaiból – példát és biztatást kíván adni mindenkinek, akinek volna hasonló elmesélni valója. Címe: Muslicák a demizsonban. (Némi szándékolt hrabalos áthallással. 🙂
A következőkben szeretnénk – nagyrészt a médián keresztül – arra sarkalni miskolciakat, hogy keresgéljenek emlékezetükben, s akinek kedve támad egy-egy további kötethez az írásait adni, tegye meg; az Átjáró Egyesület ezekre építené a folytatást. Bizonyos témákat mi magunk is feldobunk: olyan kicsinek látszó, de a kollektív emlékezetben mégis egységesen és – ma még kitörölhetetlenül – meglévő „objektumokra, azok történetére szeretnénk ráirányítania figyelmet, amíg még lehet, mint például a főutcai egykori játékboltgömbje, a pályaudvar előtti páncélvonat, a filmsorozat villamosa (és más hasonló „lába kélt” sárga szerelvények), és így tovább.
A kötetbemutató kedden (szeptember 18.) délután 5-kor a Művészetek Házában, szintén a Cinefesten, a kávézóban. (valószínűleg)
