A kormány újabb tervekkel állt elő, miszerint csökkentenék munkába járással összefüggő terheket, például a lakóhelyüktől távolabb dolgozók egy minimálbérrel megegyező mértékű lakhatási támogatásával. Természetesen a Jobbik üdvözli az intézkedési tervet, mint minden olyan kezdeményezést, mely akár csak egyetlen dolgos magyar ember életét is megkönnyíti. Azonban ezt is csak egy hirtelen jött, tűzoltás jellegű ötletnek tartjuk, melynek tartós hatásában sajnos nem bízunk – már a költségvetési fedezet kérdéses volta miatt is.
Ha a terv mélyére nézünk, be kell látni: a kormány elismeri, hogy a munkanélküliséggel legjobban sújtott régiókban nem képes munkahelyeket teremteni, ezért inkább azt próbálja támogatni, hogy az otthontól messze tudjanak könnyebben munkát vállalni az emberek.
Természetesen ez a támogatás is csak időszakos, folyamatosan csökkenő mértékkel, másfél év után teljesen megszűnik. Kérdés, hogy mire gondolt a kormányzat: másfél év után úgyis mindenkinek megemeli a munkáltatója a fizetését egy minimálbérnyivel? Vagy arra, hogy örüljön mindenki, ha legalább másfél évig volt rendesebb munkája, és utána menjen vissza munkanélkülinek, átadva helyét a támogatásra éppen jogosult álláskeresőnek?
Ettől az intézkedéstől, ahogy az összes úgymond munkahelyteremtő, elhelyezkedést segítő támogatástól sem lesz egyetlen egy munkahellyel sem több, csak a meglévőkért folyó verseny és általában a munkahelyeken az emberek cserélődése fog fokozódni.
A különböző munkavállalói hátrányos helyzetek munkáltatók számára történő részleges költségvetési kompenzálásának akkor van tartós hatása, ha a gazdaság valódi növekedési pályán van, és valóban van esély a támogatások révén relatív alacsony költséggel új munkahelyek létesítésére ösztönözni a cégeket. Az államnak magában a gazdaság élénkítésében kellene aktívabb szerepet vállalnia valódi értékteremtő húzóágazatok kiépítésével, a szükséges források elérhetővé tételével és piacteremtéssel, kereséssel. Ennek egyik legnagyobb gátja – a fojtogató államadósságon kívül – az Európai Unió, melynek köszönhetően jó eséllyel elbúcsúzhatunk a gyulai kolbásztól is. De a kormányzat mindenkit megnyugtat: stratégiaivá minősítették a céget, így majd különleges felszámolási eljárás alá esik. Akárcsak a Malév.
Sajnos ez a párhuzam sem a Jobbikot, sem a négyszáz veszélybe került munkavállalót, de valószínűleg a választókat sem nyugtatja meg.
Bertha Szilvia, a Jobbik országgyűlési képviselője