Mély fájdalommal és őszinte részvéttel tudatjuk, hogy 2012. augusztus 10-én 73 éves korában elhunyt Dr. Várhegyi Zoltán, nagyhírű miskolci ideggyógyász és idegsebész, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház nyugalmazott főorvosa, Miskolc Megyei Jogú Város Díszpolgára.
Dr. Várhegyi Zoltán életére úgy tekintünk, mint mérföldkő, mint példa előttünk és a jövő nemzedéke előtt. Hiszen példát mutatott munkából, szeretetből, őszinteségből, gondoskodásból, igazságból. 56-os forradalmárként, családapaként, orvosként, közéleti
szereplőként úgy élt közöttünk és velünk, hogy közben a maga csendességében volt nagyszerű ember.
Szakmai tudását Pro Sanitate kitüntetéssel ismerték el, kreativitását pedig számos orvostechnikai újítás dicséri.Közéleti tevékenységére a csendes, meg nem alkuvó, határozott cselekvés volt mindig is a jellemző. A személyes példamutatás volt életének fő
mozgatórugója. Az 1956-os forradalom és szabadságharc miskolci eseményeibe gimnazista diákként kapcsolódott be. Az 1956 októberétől az érettségiig megélt közös élmények egy életre meghatározták közéleti szerepvállalásának célját és irányultságát.
Visszaemlékezéseiben így írt az 56-os miskolci eseményekről: A diákság között senki nem volt, aki félt volna bármitől is. Úgy
tekintettük magunkat, mint a 48-as forradalmi ifjúság utódait. Akkor, azokban a napokban mi mindannyian úgy éreztük, hogy bármikor képesek lettünk volna az életünket adni hazánkért. Ha valaki átélte ezt az érzést, lélekben gazdagnak mondhatja magát, a legnagyobb kitüntetésnek, amit magyar ember kaphat.
Dr. Várhegyi Zoltánt soha, semmi nem változtatta meg. Ő mindig tettekkel bizonyította, hogy amiért dolgozott, amiben hitt, a legfontosabb a számára. Ezért hozta létre a Széchenyi 56 Emlékbizottságot, és ezért küzdött élete utolsó évében is azért, hogy amit két évtizeddel ezelőtt a bizottság tagjai célul tűztek maguk elé, elérhessék: az 1956-os forradalom szellemiségét, értékeit és eredményeit megértetni és örökül hagyni.
Dr. Várhegyi Zoltánnak Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése alig három hónappal ezelőtt, 2012. május 11-én adományozott Díszpolgári Címet, melyet ő maga nem saját érdemeinek jutalmaként élt meg, sokkal inkább érezte úgy, hogy az a közösség érdemelte ki, aki őt vezette élete útján.
Fájó szívvel búcsúzunk Zoli bácsitól, s csak remélni tudjuk, hogy egyszer akár egy kicsit is hasonlíthatunk majd hozzá.
Isten áldja életét, és emelje őt most magához, ahogy életében ő is a Mindenhatót emelte szíve fölé.
Dr. Kriza Ákos
