Cseke Péter: „Az utóbbi években én vagyok a Kecskeméti Katona József Színháznak az igazgatója, így tehát én vagyok az, aki feladatokat ad.
Kicsi az országunk, gyakorlatilag körülbelül 3-4 ezren vagyunk, akik a
színházművészet szakmában működünk, mindenki szerintem mindenkit ismer, és
úgy gondolom, hogy minden szerep mindenkit meg is talál. De a fiatalokat
nagyon kevesen ismerik, hiszen újabb, és újabb tehetségek érkeznek. Nagyon
fontos szerintem őket megismerni, és az ő életútjukat egyengetni – hiszen
ezekből a fiatalokból lesznek majd a következő évek Almási Évái, Törőcsik
Marijai, vagy Garas Dezsői, Darvas Ivánjai.
Nagyon régen történt – több tíz évvel ezelőtt -, hogy egyszer egy
reklámfilmhez jelentkeztem. Nem emlékszem már, hogy mi volt a reklámfilm –
nem igazán szoktam elmenni ilyen meghallgatásokra -, de valahogy úgy
adódott, hogy elmentem. Visszakaptam egy jelzést, hogy ehhez a
reklámfilmhez nem voltam megfelelő, de bekerültem valamilyen albumba.
Örültem, hogy egyáltalán visszajeleztek. Rá három hónapra, egyszer csak
kaptam egy jelentkezést, egy olasz reklámfilmhez engem választottak.
Szívem szerint mindenkinek azt mondanám, és azt is mondom, hogy bárki, ha
kap egy külföldi megbízást, akkor menjen ki, és legyen ott. Tanuljon nagyon
sokat, de aztán gyorsan jöjjön haza, és adja át a tudását, amit ott kint
tanult – ne maradjon kint. Ezt fiatalokra, idősebbekre, mindenkire értem:
Nagyon jó kimenni, és kint tanulni, nyitottnak lenni, egy országot
megismerni, fejlődni az embernek szakmailag, de aztán jöjjön mindenki
haza!”
Csollány Szilveszter: „Sok minden volt az elmúlt jó pár évben. Sport is
volt, önkormányzat, iskola, újságírás, úgymond kocsmázás – tehát a pultos
dolog -, tulajdonképpen megtettem mindent a családért. Most éppen sporttal
foglalkozom, edzősködöm. A sport pályafutásom után már úgy gondolkoztam,
hogy mindenképpen elsődleges a család, tehát az ő érdekeiket nézem.
Hála Istennek, az élsport által nagyon sok embert megismertem, és ha
olyasmi gondom volt, hogy esetleg munka szempontjából szeretnék valahova
elmenni, akkor általában nem volt ezzel gond. Volt olyan időszak, amikor
nem volt munkám, és kereső stádiumban voltam, de előbb-utóbb mindig
összejött.
Azt el kell fogadni, hogy az ember nem biztos, hopgy mindig a saját
szakmájában tud munkát találni, de én úgy gondolom, hogy ha elfogadja azt
az ember, hogy van munkája, az egy kiinduló alap, és utána keres tovább,
akkor nincsen semmi gond. Tulajdonképpen nekem a kocsma is egy átmeneti
állapot volt – azt mondtam, hogy elfogadom, mert dolgozni mindenféleképpen
kell -, és ez egy kiinduló pont, ugródeszka arra, hogy keressünk másikat,
de közben az ember dolgozik. Rengeteg emberrel megismerkedtem ott is,
rengeteg barátom lett ott…” Hallgasd itt:
http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasd=ld
