Érinthetetlenek címmel új magyar popmusical születését tekinthette meg az érdeklődő közönség a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az Egyházi Géza és Magyar Bálint főszereplésével színpadra állított darab vegyes fogadtatásban részesült, ám az alkotók dolga közel sem volt olyan egyszerű, mint az elsőre tűnhet.
Bár nyárra a kőszínházak társulatai is pihenőre vonulnak, a színházi élet ilyenkor is dübörög – elérkezett a szabadtéri előadások ideje. A fővárosban mindezekért a Budapesti Nyári Fesztivál 2012. rendezvénysorozat a felelős, melynek keretein belül számtalan kisebb-nagyobb előadást tekinthetünk meg a Margitszigeti valamint a Városmajori Szabadtéri Színpadon. A margitszigeti teátrum biztosítja a helyet a jellemzően nagyobb méretű produkcióknak, így az Érinthetetlenek című popmusical ősbemutatóját is e helyszínen tekinthették meg az érdeklődők.
A popmusical egy veszélyes műfaj, mely jól és rosszul is könnyen elsülhet. A legnagyobb kockázatot, sőt hibát talán az rejti, hogy öt-nyolc már bukott vagy lejárt sláger összeillesztése nem jelent bombabiztos receptet a sikerre, sőt – a lecsengett dallamok leporolása több esetben is negatív érzelmeket válthat ki a publikumból. Erre ezúttal is volt példa, ám az Edda-dal, vagy épp az orosz keresztapa szólójának összeállítása kellően ellensúlyozza a szerelmes dalok csekélyebb népszerűségét is.
Napokkal az előadás után is vegyes érzések keringenek bennem, hisz alapvetően két lehetőség merülhet fel. Amennyiben az alkotók ezt a darabot teljesen komolyan gondolták, és minden iróniát nélkülözőnek szánták, akkor baj van. Amennyiben viszont az előadást részben önmaga paródiájaként, a szélsőségeket kihangsúlyozandó akarták színpadra állítani, akkor még közel sincs minden veszve – akkor viszont nem feltétlenül érthető a néhány valóban komoly, megkapó jelenet domináns megléte.
Parodisztikus elemekből, sőt karakterekből azonban nincs hiány – a filozófus hajlamú utcaseprő, a rappelő közrendőr, a szélsőségesen buta szolgálólány mind-mind humoros színezetet ad annak a darabnak, melyet ugyan komolyan is meg lehetett volna oldani, ám a popmusical műfaj azt talán kevésbé bírta volna el.
A színművészek teljesítményét ’változó’ osztályzattal lehetne leginkább értékelni, ám Egyházi Géza és Fehér Adrienn valóban csillagos ötösre vizsgáztak, sőt az ismert karakterszínész, Józsa Imre sem marad el tőlük. A kisebb szerepekre is sikerült megtalálni azok megfelelő megformálóját (jó példa erre Pálfalvy Attila), ám a mellékszereplők nem mindegyike tudta felvenni énektudásban a versenyt az ismert slágerek eredeti előadóival.
További pozitívum a tánckar sokoldalú szerepeltetése, valamint a díszlet és a látványvilág egyéb összetevőinek kreatív alkalmazása – mindezek sokat dobtak a szórakoztatás-faktoron, s az bizonyos, hogy egy meleg nyári este a publikum nagy része inkább kikapcsolódni-szórakozni szeretne, mint például elgondolkodni.
Mindezeket figyelembe véve az biztos, hogy bár nem váltotta meg a világot, az Érinthetetlenek egy hangulatos, nézhető, sőt élvezhető nyári előadás lett – ám a darab kőszínházi túlélése erősen kérdéses.
A nyár pedig megy tovább, napról napra különböző előadásokat tekinthetünk meg a színpadokon – s már a következő szuperprodukcióra sem kell sokat várni, július 13-án, pénteken mutatják be ugyanis a Báthory Erzsébetet bemutató musicaloperát (főszerepben Benedekffy Kata)
DicsukD
