Zanzibár: Best of (2001-2012)
Az eredetileg Terecskei Rita, Szeklács Miklós, Kovács András Donát, Sidlovics Gábor József és Nagy Gábor alkotta zenekar utóbbi két tagja helyébe Nagy Zsolt és Jülek Tamás lépett, akik az idei év elején kezdtek zenélni az együttesben, mikor is a zenészek úgy gondolták, hogy itt az ideje összefoglalni munkásságuk legkiemelkedőbb dalait és megörvendeztetni a rajongókat és a tágabb közönséget egy válogatáslemezzel. A Zanzibár hangzásvilága az új szólógitáros és billentyűs belépésével nem változott, bár ezt a tényt még csak a lemezen levő új dal, az „Újra nyár van” bizonyítja.
A Június 4.-én megjelent cd-t hallgatva mindenkinek minden dalról más-más élmény jut az eszébe, ami miatt kötődik a zenekarhoz. Bár a dalok a tracklistán nem kronológiai sorrendben vannak, ez a „rendetlenség” nem válik az album kárára. Minden dal történetet mesél el. A minőségi zene, ahogy a Zanzibár esetében is, elgondolkodtatja az embereket az élet dolgairól, olyan következtetéseket von le, amiket a rohanó világban észre sem vennénk. A zene arra való, hogy változzunk és nyugodt környezetben, egy pillanatra megpihenve számot vessünk a múlt történéseiről, hogy a jövőben ne essünk bele ugyanabba a csapdába és életünket koncentráltabban éljük, fejlődjünk. A zene olyan gondolatokat önt szavakba és versszakokba, hasonlatokba és költői képekbe, amiket az utcán a dolgunkra rohanva meg sem tudnánk fogalmazni. Az élet attól szép, hogy ott van a zene, ami erőt ad, tudva, hogy azokat az érzéseket más is átélte és ha más elénekelte, erőt ad arra, hogy ki merjük őket mondani. A Zanzibár zenéje erről szól, ettől töretlen a népszerűségük.
Egy előadó vagy zenekar attól sikeres, ha a dallamos zenét ötvözni tudja a szimpatikus megjelenéssel, tehetséggel és mély mondanivalóval. Az albumon szereplő összes dalban vannak sorok, amik megmaradnak az emberek fejében, amiktől első hallásra megszeretik a számokat. Ezek közül kiemelkedő gondolatok szólnak az érzéketlenségről, aki fél attól, hogy ha kimutatja az érzéseit, sebezhetővé válik, így inkább az egész életét a rohanásban, egyik partnerről a másikra éli: „Holnap már mindent bánok. Kerestek majd, de nem találtok. Holnap már úton leszek. Aludj csak, én fel nem ébresztelek”. E sorok azt árulják el, hogy a legkegyetlenebb, amit valaki egy másik emberrel tesz, az, hogy nem ad esélyt egy kapcsolatnak, ami be is teljesülhetne, miközben az illető ilyen módon hagyja, hogy a másik még álmodozzon róla, hogy a másik nem megismeréséből sosem szembesüljön a valósággal és egész életében egy pillanat álomképét éltesse. A Jönnek újak című dal sorai sokunk valós énjéről, a csalódottságról és a búcsúzásokon túli elfásultságról szólnak, a maszk alatti arcról, amit az elvárások miatt nem tárunk a világ elé mert valójában mindenki pótolható, de tudunk újra ugyanazzal a hévvel szeretni és ha véget ér, sok év múlva visszagondolva ugyanolyan szép élmény lesz, mint a legelső? „Megmutatod, amit senki se láthat, sorsom tépett képei fáradt, színes lángra gyúlnak… Majd jönnek újak…” A szeretett egyénről való fájdalmas lemondást és a két ember élete közti kibékíthetetlen szakadékot adja vissza a Lehetek a… és az Új napra ébredsz című dalok: „Ott várok a sorok között, talán egyszer rám találsz. Üvöltök, integetek neked, de ha nem látsz lehetek a víz, lehetek a tűz, lehetek a szél, ami téged mindig űz az árnyék, lehetek a fény, akkor sem értenél!” „Bármerre nézek, végtelen tenger, oly hangos a moraj. Már nem is látom, hogy víz vagy ember, eltakar”. A „Március végétől” a világ dualitásáról, a kezdetről-végről, életről-halálról, szerelemről-bosszúról szól, az örök érzésekről, ami kiolthatatlan tűzként él az emberben, felébreszthető vagy örökre kioltható: „A tűz el is oltható és éppen ettől jó. Ha fázol a szélben, megvéd majd, de ha nem vigyázol, lángra lobbant”.
A Zanzibár zenéje olyan értéket képvisel, amitől a zenekar további évtizedekre is sikeres maradhat és a következő generáció is a rajongójukká válhat. Remélem, sikerül nekik a több évtizedes karrier-múlttal rendelkező magyar zenészek útjára lépni.
„Melanie”
