Forró nyári éjszakák, végtelen bulik, rövidnadrág, póló, tornacipő, karszalag. Ismét közeledik a július és vele együtt a Balaton Sound, ami az elektronikus zene kedvelői számára az év valódi fénypontja. A fesztivál egyre népszerűbb, minden évben nagyobb tömegeket szippant be Zamárdi igazán dübörgő nyári programja. A veterán fesztiváljárók néhány éve még kényelmesen elfértek a Balaton parton, és nem kellett egész nap oldalazva közlekedniük, most viszont az az érzésed, hogy mindenütt sokan vannak, ráadásul egyre több külföldi szót hallasz.
De talán pont ebben rejlik a Sound varázsa, minél többen tombolunk együtt 4 napon át és járja át testünket egyszerre a zene, annál jobb. Így még felemelőbb érzés, amikor az ember felbukkan a fesztiválozók tengeréből a korlátnál, közvetlenül a színpad előtt az elsősorban. Nem érdekli a fülledt meleg vagy a hátulról érkező lökések, csak hogy végre oda jutott a Nagyszínpad vagy a Burn Aréna legjobb pontjára. Egy jó pár Soundot megjárt év után lelkesedésem semmit sem változott. Ugyanúgy, mint amikor 16 évesen a barátnőmmel kipattantunk anya kocsijából pár száz méterre a bejárattól, ahol már érezni a lüktetést a fölből a lépteid alatt. Csak egyetlen napra mehettünk el, hosszas győzködés után, ezért azon az egy napon hatalmasat buliztunk, hiszen abban az évben annyi jutott nekünk a buliból. De még ma is ugyanakkorát tombolunk David Guettára mint először, mintha csak egy napunk lenne, még akkor is, ha az óta stílusa vagy számai kissé megkoptak, még mindig jó Carl Cox bulija és a „Végre itt vagy!” felirat láttán egyből elragad minket az igazi fesztivál életérzés.
A hangulat ugyanaz, mégis utánozhatatlan. A narancssárga balatoni naplementék valamelyik stégen egy finom itallal a kezedben készülve az esti bulira, vagy a hűvös rózsaszín napfelkelték, amikor koszosan, lestrapáltan valamelyik buli után kivánszorogsz a partra. Minden évben új sztorik, amiken a komor téli napokon nosztalgiáztok, mindig új barátok, akikkel hatalmasat bulizol, és olyan mintha már ismernétek egymást, de talán nem is találkoztok soha többé. De ha mégis, akkor ő biztosan mindig a fesztivált és a nyarat idézi benned, és a következő évben még nagyobb lesz az extázis, ha valamelyik színpad előtt összetalálkoztok.
Kijelenthetjük, hogy én a Sound-generáció tagja vagyok, aki kamasz, felnőtté váló éveiben minden évben erre vár, és titkon időnként megnézi a kis visszaszámlálót a honlapon. Ha már voltál egyszer, biztosan újra elmész, ha még nem akkor pedig itt az ideje. Nem mentség, hogy kinőttél belőle, hiszen a fellépők „nagy öregjei” ismerős számokkal készülnek, amik ugyanúgy pörgetnek mindenkit, ha pedig még fiatal vagy, akkor nyomás, nem múlhat el a nyár fesztivál nélkül, hogy legyen miről sztorizni az unalmas téli estéken. Én már nagyon várom az idei Sound sztorimat és az év legnagyobb buliját, ami valamiért mindig felülmúlja az előző évit.
Csabai Tünde
