Költöztünk

A szülők- konkrétabban az én szüleim- sokáig válogattak. Válogatni pedig kellett, mert a nagypapa távozott közülünk és a nagymama nem maradhatott egyedül. Ez érthető. A gyerekek nélküli gondos válogatás viszont nem. Hiszen nem köles válogatásról volt szó, hanem lakásválogatásról.
Az új lakással kapcsolatban nagyszámban érkezett  ígéret a szülők részéről.. Gyermeki fejjel is gyanúsan nagy számban  Ígéretekkel mindent meg lehetett volna rekeszteni: Dunát , Tiszát, Köröst , kinek-kinek ízlése szerint.
Az ígéretek között pedig szerepelt, hogy: saját szoba lesz mindenkinek, lehet, csak aprócska lyuk, de saját. A mindenki pedig az anya- apa, a nagymama, az egyik gyerek és a másik gyerek. A lakás tehát igyekszik négyszobás lenni.
A lakás azon is igyekszik, hogy délután ne süssön oda a nap. Ha lehet délelőtt fog odasütni, vagy egyáltalán nem is fog. Ha a bent lakók ugyanis szeretnék, hogy rájuk süssön, akkor kimennek az erkélyre-hiszen az is lesz, hiszen a ruhákat nem fürdőszobában szárítjuk, hanem friss levegőn, nem biztos, hogy szélben száradó ruhákról is eshet szó, mert az erkélynek korlátozottak a lehetőségei , de levegő biztos lesz.
A lakás nem lesz magasan, mármint nagy hó eleji bevásárlásból hazatérően, elromlott a lift, a a jelenlegi hetedik emeleti lakás pedig meglépcsőzhetetlen. Szóval a lakás legfeljebb harmadik emeletig tartózkodhat, mert az még kivitelezhető szatyrokkal, akár iskolai, vagy munkában töltött elgémberedett lábakkal is.
A lakás megválasztja majd a szomszédait, mert a jelenlegi enyhén alkoholista, illetve kést az ajtó üvegébe vágó- hiszen nem a feleségébe akarta vágni, őt soha nem bántaná, lelke legyen rajta, meg amin éppen akar, nos, nem éppen optimális típusok. A lakás figyel rá, hogy a heavy metált se szeresse a szomszéd, legalábbis nem alvásidőben, hiszen a nyolcórás verzió merő időpocsékolás. Egyszóval itt kedves és aranyos és mindenben a legmagasabb pontszámmal bíró szomszédok fognak élni.
A lakást mindenki megnézheti mielőtt beköltözne az újonnan megalakuló családösszetétel, megismerkedünk vele, előnyeivel, s egészen aprócska , emberi kézzel és ésszel koordinálható hibáival, aztán beköltözünk.
Természetesen nem így történt.
A lakást ugyanis csak a szülők, illetve a nagyszülő nézhette meg, hogy minek folytán történt így, azt évek távlatából már nem lehet tudni, mindenesetre a kitaszított csapat- a két gyerek- emiatt enyhén hisztérikus állapotba került, ama mondat elhangzása után, hogy: „Költözéskor úgy is meglátjátok.”
A szomszédok sem lettek leellenőrizve. A kedves, idős szomszéd urat követő unoka, aki hol drogelvonón, hol alkohol elvonón tartózkodott, bár pozitívumként közölhető, mindezt csöndben tette. Heavy metalt nem hallottunk semmilyen irányból, sem alvásidőben, sem azontúl, de a közelben tartózkodó bárból hétvégenként az egész lakótelep hallgathatta a lakodalmas, illetve a mulatós zenei repertoárt, s ha ez nem volt elég a néhány emelettel fentebb lakó hölgy vasárnaponként mindenáron gyülekezeti tapssal egybekevert ordítozássá fajult énekszóval boldogította lakótársait, mindaddig míg apámmal nem találkozott egy ablakból le, illetve felnéző eszmecsere kapcsán.
A lakás háromszobássá sikeredett és lyuk is volt benne, csakhogy néhány elvárásnak megfeleljen.
A lyuk természetesen a gyerekeknek jutott. Csak az érzékeltetés kedvéért: a lyuk körülbelül negyedakkorára sikeredett, mint  korábbi szobájuk. Tehát, miután kinyitottam az öcsémmel közös szobának csúfolt lyuk ajtaját, s szembesültem vele, hogy az ajtó mögött az nem folytatódik, iszonyatos sírással egybekevert hisztériát csaptam, amibe pillanatokon belül bekapcsolódott az öcsém is.
Itt aztán megrekedtek a szülők, mi is legyen most. De a mamának szánt erkéllyel díszített szobanagyságú szoba az mégiscsak a mamáé és az ő szobájuk is meg van már tervezve, mi hol legyen benne elhelyezve bútorilag Igaz csak fejben volt tervezve. De mégiscsak terv volt. A sehova nem vezető sírás és hiszti sokáig tartott.
A lakást délben kezdte el sütni a nap és meg sem állt vele napnyugtáig, mert hiába állt vele szemközt egy másik paneltömb, azt a nap sugarai ügyesen megkerülték.. Ennek szépségei a lógó nyelvvel , ventillátorral, redőnnyel felszerelkezett nyáron kerültek napfényre.
De legalább nem működő liftnél is lehetett bevásárolni, mert harmadikra született a mi lakásunk.
Viszont minden lakásnak vannak meglepetései új gazdái számára, melyek vagy költözés alatt, vagy után derülnek ki. Ezek a meglepetések pedig semmilyen esetben sem kellemesek, s mi kaptunk is belőle.
Az első a kosz. Nem a lakástól való, hanem az előző tulajoktól. Kosz az ablakon, kosz a konyhapulton, kosz a szőnyeg alá beseperve, mocsok a WC-ben, mocsok az erkélyen, egyszóval: koszfészek. Ezzel egyöntetűen szembesültünk, de mivel az előző lakó szinte akkor csomagolt össze, mikor mi beköltöztünk.- Talán nem hitték el, hogy tényleg menni kell?-  nem tudtunk kitakarítani.
Az első éjszakánk koszfészekben történt.
A sírástól hisztitől, magától a költözéstől kifáradt gyerek-én- megszomjazik éjszaka és kimegy a konyhába, tenyérből inni, mert ami a koszfészekhez hozzáér, abból ő nem iszik. Első ocsúdásából nem is eszmél arra, hogy mozog a konyhapult, de másodjára összerakja a látott képet, mert nem a konyhapult mozog, minek a színe kék lehetett ragacsos állapota előtt, ez pedig fekete és gyorsan mozog, rovarlábakon, megszámlálhatatlan mennyiségű rovarlábakon.
A család tehát tüstént felébred, felébreszti őket a sikoly és s csapkodás, amit a gyorsan kezem ügyébe keveredő kanál hangja ad, amivel kedves lakótársainkat pusztítomm, nevezetesen a csótányokat.
Szüleim döntése új lakásunk mellett többször is megbicsaklik még, takarítás közben, a padlószőnyegtől való megszabadulás okán- azt a szemétmennyiséget nincs porszívó, ami kitakaríthatta volna.A gyerekek pedig nap, mint nap emlékeztetik rá, hogy a lyuk kicsi- ez évekig megmarad.
A lakás beköltözés után 4 nappal tiszta az egész napos suvickolásnak, áztatásnak, kaparásnak köszönhetően, hat hónap alatt megszabadul rovarlábas lakóitól., s megszokja új tulajait, akik sokat vitáznak, beszélgetnek, hozzák a régi barátokat, s hozzák az újakat, apró kutyát, hatalmas papagájokat költöztetnek bele, sokat nincsenek ott, mindenki fut a maga élete után, kivéve a nagymamát.
A család új életet kezd, háromgenerációs új életet, ami azóta kettőre variálódott. A gyerekek már válogattak maguknak másikat.
Ferencz I. Adrienn