A Sztárportré vendégei áprilisi hétköznapjaikról beszélnek: Kovács Kati, és Kiss Endi a Hooligans zenekarból!
Kovács Kati: „Az április nekem valahogy mindig kimaradt az életemből,
csendes hónap – ilyenkor még a teniszpályák is inkább zárva vannak. A
nyüzsgést szeretem, a mozgást, az embereket. Este 6-7 óra körül, pontosan
olyan nyugtalan vagyok, ha nincs előadás, mint ha lenne – hozzá vagyunk
szokva ehhez. Azt mondta egy orvos ismerősünk, hogy adrenalin vadászok
vagyunk mi színpadi, vagy színházi emberek – akkor érezzük jól magunkat, ha
feladatok vannak. Akkor vagyok boldog, elégedett, amikor nagyon sok
tennivaló van – nem szeretem a csendet, nyugalmat.
Soha nem engedélyezek szabadnapot magamnak, mert akkor
lelkiismeret-furdalásom lenne. Például soha nem voltam nyaralni. Nekem az a
nyaralás, amikor megyek, nézem a tájat, beszélgetek emberekkel, új arcokat
látok a nézőtéren – engem az szórakoztat, ami mást idegesít. Annyira
szeretem ennek a pályának a változatosságát, a kiszámíthatatlanságát, azt,
hogy rögtönözni kell sokszor.
Azért nem tervezek soha semmit, mert úgyis hoz az élet millió meglepetést
– annyira szórakoztató tud lenni az élet legtöbbször. Hagyom magam
sodortatni az élettel, és általában jól járok. Most például egy-két zenei
alapot készítünk, hogy olyanokat is el tudjak énekelni, amiket nem nagyon
szoktam. Stúdióba járunk, egy-két dalt felvettünk újra, kicsit más
ritmusban – magyarul gyakorolunk, tanulgatunk.
Van, aki nagyon komolyan vesz mindent – magunkat sem szabad komolyan venni
igazán -, mert az ember, ha csalódik, akkor nagy kudarcként éli meg. A
teniszpályán, ha már sikerül egy szépet ütnöd, akkor már elégedett vagy
magaddal – nincs az a teljesítmény kényszer, mint a profiknál – és ez
nagyon szórakoztató. A teniszpályán nem érdekes, hogy megvernek, vagy én
valakit legyőzök, mert nem baj, ha veszítek. Minek nekem egy kudarc a
teniszpályán… Csak elvenné a kedvem, úgyhogy inkább győzzön a másik, én meg
jókat futkározom, szaladgálok, és akkor már én vagyok a győztes a saját
szememben.” A teljes beszélgetés ide kattintva meghallgatható:
http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-330
Kiss Endi (Hooligans): „Nekem úgy kezdődik a napom – egy áprilisi
hétköznap -, hogy elviszem a középső kislányomat óvodába – gyalog megyünk,
van amikor tolja mellettem a biciklijét. Utána kimegyek a Széchenyi
fürdőbe, futok, úszok, és kiszaunázom magam. Onnan maximum délben indulok –
három civil baráttal csinálunk egy művészbázist -, és jönnek a
megbeszélések, stb. Ez eltart délután 4-ig, utána elmegyek a kislányomért,
és még vannak találkozók, megbeszélések, és családozok is – ez nagyon
változó.
Természetesen nem minden nap így kezdődik, hogy fürdő, hanem van, amikor
az egész nap találkozókból áll, és próbákból, különböző ügyintézésekből –
de mindenképpen olyan dolgokból, hála a jó Istenkének, amiket én szeretek.
Amióta az eszemet tudom, még soha életemben nem unatkoztam – mindig tele
van a naptár mindenféle dologgal. 3 gyerekem van, 3 zenekarom, a
művészbázis – úgy szoktam mondani, hogy három lányom van, 3 zenekarom, és 3
csajom, úgyhogy van elég program. Ezek a normál napok.
Vannak a mulatós napok, amikor mindenki találkozhat velem, csak akkor
egyfolytában mámorban vagyok, akkor őrület van. Szórakozunk, és bárki
beeshet hozzám – olyankor nagyon ráérek -, azok másfajta napok.” A teljes
beszélgetés itt meghallgatható:
http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-330
Molnár Szabolcs
