Pierrot: „Van olyan, hogy a tudatomban valahol gyűlő információk alapján
egyszer csak kipattan a fejemből egy ötlet, aminek még nincs konkrét célja.
Utána, az ötlet körüljárása a következő, ez máris hozza a megvalósítás
ihletét.
Először – amíg még picit bizonytalan vagyok -, magamban hordom, sokat
ücsörgök a kádban, és ott érlelődik ez a gondolat. Azután viszont, minél
több emberrel szeretném ütköztetni, hogy kiderüljenek azok a hibái, ami
miatt esetleg nem érdemes, vagy nem úgy érdemes megvalósítani.
Most egy turisztikai programon dolgozom, ami egy vidéki, és egy határon
túli városhoz kapcsol engem – rengeteget kell kutatnom a múltban, a város
történelmében, kultúrtörténetében, és onnan kell merítenem ihletet.
Ez egy lassan hálózattá bővülő projekt, ami egyre több városban
föllelhető. A lényege annyi, hogy ha elutazol egy ilyen helyre, akkor nem
az útikönyv alapján kell felkeresned a város nevezetességeit, hanem egy
olyan nyomozós játéknak a részesévé válsz, amelyben minden egy történethez
kapcsolódik. Olyan múltbéli történeteket, legendákat keresek, amelyek az
egyes épületekhez, szobrokhoz, terekhez, bizonyos látnivalókhoz kapcsolnak
valami érdekességet, és ezeket megpróbálom integrálni egy nagyobb egész
történetben – ami persze a saját fejemben született meg. Olyan helyzetet
kell teremtenem, amelyben játékosan viselkednek a turisták – a
városlátogató aktivitást végez, vagy interaktivitásra sarkallja ez a játék.
Szerintem az ihletet minden esetben a téma körüljárása serkenti. Mielőtt
csak úgy össze-vissza kapkodnék, azelőtt jól átgondolom, hogy milyen
eszköztárból kell válogatnom. Sötétben tapogatózom, amíg nincs elegendő
információm. Azután, ezek az információk annyira elárasztanak, hogy szinte
csak válogatnom kell, és utána az ihlet, a rutin, együtt alakítja ki a
végeredményt.
Én, mint producer, javasoltam Nekem, mint előadónak, hogy egyelőre ne
próbálkozzon, mert fölösleges. Zeneszerzéssel kapcsolatban az ihletet a
felkérés jelenti – valamikor saját magamtól érkezik a felkérés: Azokhoz a
játék projektekhez, amiken dolgozunk, sokszor szükség van zenére, és
ilyenkor nyilván először oda nyúlok, aki a legkönnyebben alkalmazkodik,
szeretném, ha én magam oldanám meg. Ha nem sikerül, akkor persze tovább
adom.” Itt meghallgatható:
http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-328
Gergely Róbert: „Akik művészettel foglalkoznak, és művész lelkek, azok
ihlet nélkül nem tudnak létezni.
A hétköznapi élet nekünk is ad sokszor
olyan fajta ihletet, amit a hétköznapokban az utcán, a boltban itt-ott
kaphatunk, mert egy színész ahhoz, hogy karaktereket, személyiségeket
tudjon megformálni, kell ismerje a hétköznapi életet, és annak szereplőit,
a figurákat. Szoktuk mondani, hogy figura lesen vagyunk olykor-olykor.
Amikor még a lemezkészítés volt az egyik fő csapás az életemben – amikor
egyik lemez jött a másik után -, az inspirált engem, hogy olyan
visszajelzéseket kaptam a közönségtől, a szakmától, amely további erőt
adott, és ihletettséget egy-egy újabb lemez elkészítéséhez. Ilyenkor a
gitár előkerül, a papír, ceruza, radír, és amikor olyan hangulatban vagyok
– amit nem lehet előre megjósolni -, akkor vagy lesz belőle valami, vagy
nem. Erre nagyon jó, ha az embernek van ihletadója – legyen az egy
színdarab, egy színmű, vagy egy dal, de akár a magánéletben a szerelem. A
szerelem, az érzések, az érzelmek, egy érzékeny lelkű színésznél, vagy
művésznél nagyon fontos dolgok.
Azok az ihletett pillanatok, amikor öröm, boldogság, fájdalom érint meg,
és akkor bizony a dalok, dallamok, mondatok, és a gondolatok maguktól
peregnek.
Mostanában a színházcsinálás foglalkoztat: Gergely Theater – ez az én kis
utazó színházam neve, és sok olyan kollégám van, akiket szeretek, és
akikkel szeretek együtt játszani – keresem magunknak a lehetőséget, hogy
örömet okozzunk a nézőknek is, és magunknak is. Járjuk az országot,
mindenhová nagyon szívesen elmegyünk. Elsősorban komédiákat, zenés
vígjátékot, a gyerekeknek musicalt rendeztem, és nagyon büszke vagyok rá.
Amikor elkezdtük, akkor még nem tudtuk, hogy ez csak egy szalmaláng, vagy
valóban szívesen fogadja a közönség is a mi randevúra való invitálásunkat
egy-egy város színházába, művelődési házába.” A teljes beszélgetés ide
kattintva meghallgatható:
http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-328
