Lang Györgyi: „Elvetemült kézilabda rajongó lettem – meccsre járok, nagyon erős szurkoló vagyok. 2012-re az egyik vágyam, hogy bekerüljek egy mérkőzés közvetítésbe, lehetőleg tévébe.
Idén 55 éves leszek. Ha visszagondolok arra, hogy én amikor tizen-, huszonéves voltam, akkor nekem egy ötvenvalahány éves ember tulajdonképpen öregnek tűnt. Sőt, tizenéves koromban már a 28 évesnél sem tudtam, hogy csókolommal köszönjek, vagy ne. De most egyáltalán nem érzem, hogy egy ötven fölötti embernek a halálra kellene készülnie. Aktív vagyok testileg, lelkileg, szellemileg, érzelmileg, úgyhogy ez most teljesen jó időszak.
Szabolcs: Van amikor csókolomot köszönnek neked? Sajnos már igen, de mivel egy kövér bálnát, akinek kék a haja, még a gyerekek sem mindig vesznek komolyan, egyszer elég azt mondani: Nyugodtan nyomjad, hogy szia. A hajamon sokat gondolkoztam, hogy mi lesz, ha majd 60 éves leszek, vagy 70… Akkor is kék lesz, mert nekem így tetszik – mindig kék. Nyilván, amíg a Pécsi Színházban voltam, addig nem volt kék, de most már csak kék. A kék a kedvenc színem, és a sárga. A lakásom is oly tarka, oly színes, hogy nem feltétlenül egy felnőtt emberhez illik.
Bika jegyű vagyok, az elmúlt év egy „tartsunk ki, majd lesz jobb” című év volt. Az ideire azt mondják, hogy a bikáknak nagyon jó lesz! Nagyon rajta vagyok, hogy visszahozzam azt, ami az életem színvonalát javítaná, hogy kicsit többet tudjak járni. Különböző tornázásokat csinálok, járnak hozzám ketten masszírozni, illetve bioenergetikailag beleszólni a szervezetembe. Úgy érzem, hogy én ezt most jobban akarom mint eddig, és ez sokat segít majd a megoldásban. Adásban
Pa-Dö-Dő-zöm, fellépünk, írok, olvasok, színházba járok. Van új lemezünk, az a címe: Hozott anyagból. Egyetlen önálló számunk van, a többi 17 pedig már mind valakinek a száma – amikre régóta vágytunk, és most elénekeltük.”
A teljes beszélgetés ide kattintva meghallgatható:
http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-318
{module Forrás sztárportré}
