„Nekem a csönd, a lelkem egyik tápláléka.” (Emlékül 2009-ből) Mary Zsuzsi: Csöndben… „Ülni a konyhában úgy, hogy semmi nem szól, csak ülök, és nem gondolok semmire, ez eleinte lehet ijesztő, de később annyira megnyugtató, és úgy rendbe hozza az embert, hogy az valami hihetetlen. Egyedül lenni, tulajdonképpen egy óriási kincs, ha megtanulod azt, hogy te ki vagy.
Meg kell önmagam ismerni ahhoz, hogy el bírjam magam viselni. Miért várom el valakitől, hogy engem kedveljen, vagy megszeressen, ha én önmagammal, egyedül nem tudok meglenni. Meg kell tanulni azt, hogy bennem van az a valami, ami boldoggá tesz.
Minden emberben két lény lakozik, akik vitatkoznak. Sokszor én ezt szó szerint megélem, hogy az egyik igent mond valamire, a másik pedig nemet – én meg fülelek, hogy melyik fog győzni. Két lényem vitatkozik egymással: Az egyik az okos, a másik pedig a gonosz. A gonosz szeretne győzni – annak könnyebb a dolga, mert az emberek általában lusták ahhoz, hogy saját magukat egy kicsit több energiával boldoggá tegyék. Inkább azt mondják: Föl sem kelek, maradok az ágyban, az egész élet nem ér semmit… És ez nem igaz! Ott van a másik énem, amely azt mondja: Na, most aztán ki az ágyból, ugrás, csináld, futás fel a hegyre!
Egy emberért az életemet is odaadnám – én ilyen vagyok. Vannak nők, akik azt mondják: Isten ments a férfiaktól… Én arra születtem, hogy szeressek, amíg élek.
Amikor szerelmes vagyok, én nem arra gondolok soha, hogy mi lesz, ha vége lesz. Én azt hiszem, hogy ez az utolsó gyönyörűség, és ennél szebb nem lesz. Nem rontok bele a saját boldogságomba. Ha véletlenül mégis úgy történik, hogy vége van, akkor azt mondom, hogy legalább megérte, volt egy pár hónapom, vagy évem, amíg Isteni volt. De aki fél ettől, annak nem lesz semmije. Mire emlékszik majd, amikor a halálos ágyán fekszik? Mit fog magának mondani? Ott már nem jön oda a nagy Ő.
Én feladok ezer pasit egy pasiért, akit én szeretek… Ezért imádom az orosz irodalmat, mert ott van olyan, amiben egy férfi – fiatal férfi -, képes volt egy idős hölgy mellett végig élni úgy az életét, hogy imádta. Nekem ez egy megható példa, és el is hiszem neki, hogy képes volt szeretni. A nőt
nem csak azért lehet szeretni, ahogy kinéz, hanem a lelkét, ha valaki megismeri, és mellette jól érzi magát, megvan a szabadsága, a nyugalma… Mert mi a legfontosabb egy férfinak? Hogy szabad legyen. Sokan azt hiszik, hogy a szabadság egyenlő azzal, hogy elmegyek oda, ahova akarok, azzal vagyok, akivel akarok – pedig nem így van. A szabadság az, hogy valakit annyira szeretsz, hogy mellette úgy érzed, neked mindent szabad, de nem akarsz semmit, csak őt.
Most nagyon nagy szerencsém van, hogy a fiam itt van velem – van egy kis 70 nm-es lakásunk, fönt a hegyen -, együtt élünk. A Jó Isten is úgy akarta – mert azért én hívő is vagyok valahol -, hogy soha ne legyen a lelkem egyedül, mert én abba belebolondulnék. Valakiről gondoskodnom kell. Nekem kell az, hogy figyeljek a másikra, és bármilyen kívánsága van, ha meg tudom tenni, akkor megteszem – ez van, én ilyen vagyok.
Puszillak, és mindenkit, aki szeret, és hallgatott, és továbbra is maradjunk hűek egymáshoz! Imádlak benneteket!”
(Emlékül: 2009 szeptemberéből – Mary Zsuzsitól.) A teljes beszélgetés ide
kattintva meghallgatható: http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-317
{module Forrás sztárportré}
