Nemrégiben került a boltokba Sam Eastland A vörös cár szeme címet viselő regénye. Az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent krimi mindent tartalmaz, ami egy izgalmas cselekményhez szükséges – sőt még talán annál is többet. A történelem egyik legváltozékonyabb periódusából ismert mellékszereplők (II. Miklós, Sztálin), világhírű, a magyar olvasóknak valamennyire mégis idegen helyszínek (Gulag, Jekatyerinburg), komoly tétek, és természetesen sok-sok megmagyarázhatatlan esemény.
A mű cselekménye egyszerre két szálon fut. Egyrészt vezérszálként, valós időben leírja magát a nyomozást, másrészt szinte minden harmadik fejezet főhősünk előéletét és előmenetelét beszéli el. Utóbbi részek egyesek számára talán még érdekesebbek lesznek magánál a történetnél, hisz a maga nyers valójában mutatja be azt a világot, melyről a sztálini történelem-átírások miatt korábban gyakorlatilag semmit nem lehetett tudni, és még most is csak kevés információ forog róla a köztudatban.
A regény legkülönlegesebb vonása azonban mégis a főszereplők jelleme. Az egyik általános iskolai kötelező olvasmányom, Jókai Mór Aranyembere óta nem találkoztam olyan művel, amely ennyire szélsőségesen ábrázolta volna karaktereit. Természetesen itt azért nem arról van szó, hogy valakit csak jó, vagy csak rossz tulajdonságokkal ruháztak fel – de mégis… Főhősünk, a Smaragd Szem nevet is viselő finn detektív maga a megtestesült tökéletesség. Lassú, alapos, megfontolt gondolkodásmódjából adódó precíz módszereivel még a legnyakatekertebb bűntényeket is képes tökéletesen felgöngyölíteni, de úgy, hogy még a szintén aprólékosságáról ismert Hercule Poirot is szégyenkezve bújhatna el mögötte. (Itt kell megjegyeznem azt is, hogy Belgium büszkesége legalább néha hibázott.)
Ellenpárja, a Megtestesült Bűnöző, a gátlástalan gyilkos, akinél egyszerre hajtóerő a pénz, a hatalom és a bosszú… Akinek nincs veszély, csak lehetőség. És akivel kapcsolatban a szerző egészen odáig ment el, hogy az orosz történelem egyik leghíresebb többszörös gyilkosságát is a nyakába varrta – nagyvonalúan megfeledkezve arról a tényről, hogy II. Miklós cár és családja kivégzésének pontos menete tökéletesen rekonstruálható a gyilkosok fennmaradt írásos beszámolóiból.
Érdekes módon a mellékszereplők esetében épp fordított a helyzet. A valóságban általában kegyetlen politikai komisszár e műben csetlő-botló és gyarló, a városi sztálini milícia parancsnoka ellenzéki, és még lehetne folytatni a sort. Mindez azonban azért nem zavaró, mert az alapvetően szintén képtelennek tűnő bűnügy – és vele a regény – menetébe beleillenek, sőt ekképp alá is támasztják azt.
Ráadásul arról sem szabad megfeledkezni, hogy bár ma már tudjuk, hogy pontosan mi is történt, a húszas évek közepén játszódó mű főszereplői nem voltak tisztában a cári család sorsával, így az ő fejükkel gondolkodva a cselekmény akár valódi is lehetne. Mindezek miatt – bár az akadémiai szovjetológusok vélhetően kevéssé értékelik a könyvet – érdekes olvasmány lehet mindazoknak, akik csak felületesen szeretnék megismerni az összeomló cári Oroszországot, illetve a kiépülő sztálini birodalmat. Vagy akik csupán szeretik a változatos, és különleges krimiket – ezekbe a kategóriákba ugyanis tökéletesen beleillik A vörös cár szeme.
DicsukD
