Ezúttal kettős epizóddal jelentkezik sorozatunk. Az apropó, hogy nemrég készült el és mostanában kerül a mozikba egy régóta várt mű, Jankovics Marcell több mint két évtizeden át rajzolt-forgatott filmje, Az ember tragédiája.
Az alapanyagot nyilván nem kell bemutatni, ahogy remélhetőleg az alkotót sem, hiszen legalább a Fehérlófia meg a János vitéz kicsit pszichedelikus animációs feldolgozásai révén mindenki emlékezhet rá; még ha feltehető is, hogy mondjuk gyerekként ezek az adaptációk meglehetős távolságtartásra késztették a legtöbb befogadót. (Magyarul: nehezen szerető rajzfilmek voltak ezek, inkább felnőtteknek és művészlelkeknek szóltak, semmint gyerekeknek, ami pedig nálunk a műfaj kötelező célközönségének számít.)
Szerintem azonban a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján készített szintén felnőtt-rajzfilmek simán élvezhetők bárki által. A Sysiphus és a Küzdők címűekre gondolok, amelyek bizonyára ismerősnek tűnnek, láthatta bárki, legfeljebb nem figyelt annyira oda rájuk. Most itt az alkalom pótolni az alaposabb megtekintés eddigi hiányát. Nem többet, mint kétszer két percet kell rájuk szánni.
Némi kiegészítésképpen: Jankovics Marcellnek ugyancsak a közelmúltban jelentek meg művei a Fekete-fehér Képregénymúzeum sorozatában: értelemszerűen a képregényei. Fél tucatnyit sem készített tán eddigi pályafutása alatt, de amit igen, azok egyediek és szépek. A Stanislaw Lem novelláján alapuló Pirx-történetet (Hajtóvadászat) különösen szeretem az ő rajzaival: igazán drámaian ábrázolja azt a szituációt és azokat a szereplőket, akiket a ma már legendásnak tekintett (ám akkoriban félig-meddig kinevetett) hetvenes évekbeli, Rajnai András-féle televíziós szériából inkább groteszk alakokként vagyunk hajlamosak látni. Pedig.
(Letölthető innen: http://data.hu/get/4319820/Hajtovadaszat_Stanislaw_Lem_-_Cs_Horvath_Tibor_Jankovics_Marcell_Fules.zip )
Balogh Attila
