Minden új feladat új kihívásokat jelent az ember életében, amelyeknek a súlyát befolyásolja az is, hogy milyen szerepkörben, pozícióban, milyen külső körülmények közepette kell megfelelni az elvárásoknak. Az ember tervez, aztán a tapasztalatok birtokában összeveti egykori elképzeléseit a megvalósult eredményekkel. Ilyen mérlegelésre kértük az év vége apropóján Bráz Györgyöt, Tiszaújváros polgármesterét.
– A beszélgetésünk fő témája egyfajta évértékelés. Mielőtt 2011 eseményeiről és eredményeiről esne szó, kérem, próbálja felidézni, milyen tervei, vágyai voltak a város működésével kapcsolatban, amikor polgármesterré választotta a település lakossága?
– A választások előtt mindannyian vallottunk az elképzeléseinkről és terveinkről. Tiszaújváros az otthonunk, nekünk minden ember fontos – hangoztattuk, és ez így igaz a mai napig is. Van néhány vezérelvem, amelyekhez időtől és pozíciótól függetlenül mindig is tartottam és tartom magam. Az egyik, hogy az emberek megítélésénél nem a világnézeti, a politikai vagy vallási hovatartozásuk számít, hanem kizárólag az, hogy emberileg és szakmailag mit tesznek le az asztalra. Én elsősorban a munkája és emberi magatartása alapján ítélek meg mindenkit. Széchenyitől idézek egy gondolatot, amelyet szintén nagyon fontosnak tartok: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.” Lehet valaki az emberek bizalmából vezetője egy közösségnek, önmagában a legjobb szándékai mellett sem képes csodákra. Sikereket csakis úgy lehet elérni, ha összefogunk, közösen dolgozunk egy-egy probléma megoldásáért, tágabb értelemben a városért.
– A város első embereként nyilván a legjobb szándékok vezérelték egy évvel ezelőtt is, de mondjuk ki: nem éppen a település anyagi fénykorában lett polgármester. Ha most visszatekint,mennyire reálisan ítélte meg a lehetőségeket, jobbra, vagy rosszabbra számított 2011-ben?
– Engem furcsa kettősség jellemez, nagyon idealista módon tudok gondolkodni, de ha cselekedni kell, inkább a realitás talaján mozgok. Úgy érzem, tavaly ősszel is jól láttuk a helyzetet, tudtuk, hogy lényegesen kevesebb pénzből kell megoldani a város működését, nehezen kiszámítható, változó jogi környezet közepette. Vezetőtársaimmal, Fülöp György és Csikász Gábor alpolgármesterekkel tudtuk, hogy folyamatosan figyelnünk kell az országos politikai szereplők nyilatkozataira, levonni a megfelelő következtetéseket, és idejében meghozni minden egyes döntést, hogy elkerülhessük a drasztikus változásokat városi szinten. Elmondhatom, hogy a legjobb szándékkal, a legjobb tudásunk szerint tettük a dolgunkat, és ennek meg is lett az eredménye: a város nem csak működőképes, hanem – ha szerényebb ütemben is – még mindig fejlődik. S ha már az anyagi fénykort említette, a múlt tanulságai mindig érdekesek, de bénítólag is hathatnak az emberre. Én azt vallom, hogy amin nem tudunk változtatni, azon nem érdemes keseregni. Nyilván rosszul esik az embernek egyéni és közösségi szinten is, ha szűkösebbek a lehetőségei, de az is egyfajta kihívás, ha olyankor kell bizonyítani, amikor nem a legideálisabbak a körülmények. Aki ismer engem, az tudja, hogy a munka sosem riasztott meg. Polgármesterként is csak nagyon indokolt esetben vagyok távol a várostól, igyekszem példát mutatni azzal, hogy keményen dolgozom, csak így várhatom el ezt a környezetemtől is.
– Kellett-e olyan döntést hozniuk, amely esetleg álmatlan éjszakákat okozott Önnek?
– Engedjen meg egy észrevételt: ahogy felteszi a kérdést, abban kissé összemosódik a polgármester és a magánember. Hadd reagáljak először erre. Valóban nem egyszerű néha kettéválasztani a két szerepkört, hiszen magánemberként sokféle érzelmet megélhet egy városvezető is. Álmatlan éjszakát, aggályt, kétséget, némi tipródást, de ezeken mindig felül kell kerekednie a rációnak, és a tények mentén meghozni a szükséges döntéseket. Talán a legnehezebbet ezek közül a hivatalba lépésünk után kellett meghoznunk, mégpedig a távhődíj emelésére vonatkozót. Kompenzáló intézkedésekkel próbáltuk a szociálisan legrászorultabb rétegek számára enyhíteni ennek hatásait, de tudjuk, a hődíj emelése kellemetlenül érintette a város lakosságának nagy részét. A döntéshozó pozíciónak ez a legnehezebb része. Rá fogunk kényszerülni más, népszerűtlen intézkedésekre is. Új adófajtát nem tervezünk bevezetni, de megemeljük az építményadó mértékét, amely a vállalkozói rétegnek jelent majd plusz terhet. Érthető, hogy az érintettek elégedetlenül fogadják a rájuk nézve hátrányos döntéseket, de be kell látni, hogy a változásokhoz mindig alkalmazkodni kell. Ha a város bevételi helyzetének elemzésekor úgy fogjuk látni, hogy nincs feltétlenül szükség erre a bevételre is, újra le fogjuk csökkenteni ennek az adónemnek a mértékét. Muszáj előrelátással kezelnünk a helyzeteket. 2011-et az jellemezte, hogy a város működésének minden területét megvizsgáltuk, a következő évben ennek megfelelően meg kell tennünk a szükséges változtatásokat. Átgondoltuk például a közterületek fenntartásának eddigi gyakorlatát, jövőre a Városgazda Kft-t fogjuk megbízni a város közterületeinek teljes gondozásával. A Városi Intézményellátó Szervezetnél is várhatók változások, hiszen még nem tudjuk, milyen feladatok maradnak az önkormányzat fenntartásában. Egy család is csak akkor tudja az anyagi stabilitását biztosítani, ha a bevételi és kiadási oldalt odafigyeléssel kezeli. Az iparban természetes, hogy optimális üzemméreteket kell létrehozni. Tulajdonképpen mi is erre törekszünk.Mindezt teljes nyilvánosság előtt tesszük, hiszen nincs titkolnivalónk. A városi honlap, az önkormányzati híradó újabb lehetőségeket nyújt arra, hogy akit érdekelnek a város ügyei, naprakészen tájékozódhasson, és teljesen tisztán láthasson.
– Mit tapasztal, mennyire érdeklik az embereket a közügyek? Egyáltalán,milyen manapság az emberek hangulata?
– Mivel fontosnak tartom, hogy a város polgármestereként élő kapcsolataim legyenek a lakossággal, minden alkalmat igyekszem megragadni, hogy az emberek között legyek, és erre biztatom a vezető és képviselőtársaimat is. Érzékelem, hogy mostanában egyre többen küszködnek a saját életük problémáival. Nincs munkahely, kevés a pénz, van, aki beteg, és nem tudja magát kezeltetni, nem bírja már a gyereke alapvető szükségleteit sem kielégíteni. Van az emberekben keserűség és félelem a jövőtől. Ezt tapasztalom a fogadóóráimon is. Vannak gondok, amelyeken tudok, tudunk segíteni, és sok olyan is, amin a legjobb szándékkal sem. Emellett még mindig azt mondhatom, hogy a tiszaújvárosi emberek nem megkeseredettek annyira, hogy közömbössé válnának egymás, vagy a közösségeik iránt. Annak idején sokféle gyökérrel érkeztünk ebbe a városba, talán ennek köszönhető a település sokszínűsége. Egy kisebb településen mindig személyesebbek a kapcsolatok, az emberek ismerik egymást, talán az elmagányosodás is kevésbé jellemző. Nehéz helyzetekben sokat segíthet, ha közösségekhez tartozik az ember, felnőtt és gyerek egyaránt.A gyerekekre különösen oda kell figyelni, mert a mindennapok útvesztőiben könnyen elveszíthetjük szem elől, hogy milyen érzéseik és gondolataik vannak, milyen irányba sodródnak. Nagyon fontosnak tartom minden kis közösség működését, az önkormányzat a lehetőségekhez mérten igyekszik anyagilag és erkölcsileg is támogatni ezeket.
– Mit tekint az év legnagyobb eredményének?
– A legfontosabb eredmény az, hogy az anyagi források csökkenése ellenére zavartalanul működött a város 2011-ben. Hogy konkrét fejlesztéseket is említsek: elkészült a régóta várt kerékpárút Szederkényig, befejeződött a szakrendelő felújítása, beindult az egynapos sebészet, és a szennyvíztisztító rekonstrukciója szintén fontos eredmény. Továbbra is kiemelkedő a szociális ellátórendszerünk, az intézményeink jól működnek, színvonalas kulturális rendezvényeink voltak idén is. Tavasszal ünnepeltük a várossá nyilvánítás 45. évfordulóját, azt gondolom, büszkék lehetünk erre a születésnapra, és arra is, amit az ünnepi műsorban a fellépők, a mi közösségeink mutattak. Öröm, hogy ebben az évben új kulturális vonatkozású kezdeményezések is indultak. Ez azt bizonyítja, hogy ha elkötelezett emberek állnak egy-egy közösség élére, sokakat, és nagy erőket is képesek megmozgatni. Ez a fajta összefogás is komoly eredmény. Idén több intézmény élén történtek vezetőváltások, zömében a régi vezetők nyugdíjazása miatt. Mindezt a helyi kollektívák többségének egyetértésével, zökkenőmentesen tudtuk véghezvinni, és meggyőződésem, hogy sikerült olyan vezetőket találni az öt intézmény élére, akik emberileg és szakmailag is alkalmasak arra, hogy egy-egy területet felelősséggel irányítsanak. A beszélgetésünk elején a csapatmunka fontosságát hangsúlyoztam. Ez alatt nem csak az alpolgármesterekkel és a képviselő-testülettel való jó együttműködést értem, hanem az intézményvezetőkkel, és rajtuk keresztül a város összes alkalmazottjával való közös célokat és közös munkát. Csak ennek az összefogásnak az eredménye lehet, hogy a város működőképes, van jövőképünk, és el tudunk igazodni a változások rengetegében.
– Mint mondta, van jövőképünk. De milyen?
– Én mindig reálisan és lehetőleg optimistán szemlélem a jövőt. Jelenleg a tények szerint 2013. január 1-jétől érzékelhető változások lehetnek az önkormányzati feladatellátással kapcsolatban. Még nem tudjuk, hogyan alakul az oktatási intézmények állami fenntartásának kérdése, és némi aggodalommal figyelem, hogyan változtatja meg a lehetőségeinket, ha további összegeket, jelentős adóbevételeket és szolgáltatásokat vesz el a várostól az állam. Minden eshetőségre fel kell készülnünk. Az anyagi bizonytalanság a harmóniát veszélyeztetheti, az a szerves kapcsolatrendszer, ami évtizedek alatt kialakult a városunkban, akár fel is borulhat. Az biztos, hogy az oktatási intézményeink mellett akkor is ott állunk majd, ha esetleg állami fenntartásba kerülnek, mert a mi gyerekeink esélyeiről és lehetőségeiről van szó. Bízom benne, hogy visszafordíthatatlan döntéseket nem tesz a törvényhozás. Bízom abban is, hogy bármilyen változás következik be, az nem veszélyeztetheti a békés egymás mellett élést. Az olvasók nagy része biztosan tudja, hogy én bányászcsaládból származom, onnan hozom az értékrendemet. Ennek az egyik legfontosabb momentuma, hogy felelősséggel tartozunk egymásért, ha nem végezzük a legjobb tudásunk szerint a munkánkat, azzal másokat is nagyon komoly veszélybe sodorhatunk. Úgy érzem, ez a fajta felelősségérzet a város lakosságában is megvan. A nehézségekre eddig mindig megtaláltuk a megoldásokat, és hiszem, hogy ez közös erővel ezután is sikerülni fog.
– Közeleg karácsony, amikor talán sikerül félretenni a gondokat, aggályokat, és a szeretteinkre koncentrálni. Önnek mit jelent ez az ünnep?
– Azt hiszem, a karácsony, vallásos meggyőződéstől függetlenül, mindenkinek egyformán fontos. Nekem jelenti a keresztényi szeretetet, a család szeretetét, az ember szeretetét, az élet szeretetét. Fontosak a szavak is, de az embert a tettei minősítik. Hogy miként fordulunk egymáshoz, tudunk-e harmóniát teremteni önmagunkban és a környezetünkben, felismerjük- e, hogy a legfontosabb ajándék mi vagyunk egymásnak. Karácsony apropóján azt kérem a tiszaújvárosi emberektől, hogy mindig legyen egy jó szavuk egymáshoz, kívánom, hogy sose érezzék magukat magányosnak, érezzék, hogy családhoz, barátokhoz, és egy olyan város kötelékéhez tartoznak, ahol fontosak. Kívánom, hogy a karácsonyi szeretet tartson ki a következő év minden napjában is. Áldott, szeretetteljes ünnepet kívánok mindenkinek!
Tokaji Edit
