Mesélem miskolci négy gyermekes barátomnak felháborodva, hogy az a csoda, amely akár egy jó kis turisztikai csomagban kínálva újjáéleszthetné a város idegenforgalmát, lehet, hogy elkerül Miskolcról. Látom rajta, hogy nem is tudja miről beszélek…
Nem csodálkozom, hiszen Barna György tulajdonosnak, megszállott gyűjtőnek, nem sikerült elérnie, hogy a sok tekintetben Európában páratlan gyűjteményt egy kicsit a város magáénak érezze, hogy a város marketingben méltó helyet kapjon. Nem kér pénzt,semmilyen támogatást, de szeretné, hogy helyet kapjon Miskolc város honlapján, hogy bekerülhessen abba a Miskolci Műsorba, amelyet egyébként a mi adóforintjainkból adnak ki, hogy érdemesnek találja a város vezetése arra, hogy oda az ide látogató vendégeit vigye, vagy akár csak, hogy saját maga ellátogasson oda.Kicsit belefáradt az érthetetlen harcba, s hajlik arra, hogy az Őt eladásra kapacitáló külföldi városoknak akár részletekben is odaadja 40 éves gyűjtőmunkája féltett gyümölcsét.
Ezért indult a civil kezdeményezés,először az Agorán, majd a Facebook-on, majd a Lézerpontban szerdán, hogy legalább mi miskolciak ne engedjük azt, hogy ez a kincs, mást gazdagítson. Merthogy, mint Barna György meséli, az egyik amerikai város képviselője, azt mondta, hogy ha az övék lehetne a gazdag népviseleti részlege a kiállításnak, másra nem is lenne szükségük, hogy felvirágoztassák a város turizmusát. nem véletlen. A hozzáértők tudják, hogy az idegenforgalomban, nagy pénz van, s ehhez csak jól kell sáfárkodni a tálcán kínált értékekkel. Ezt hiányolja a gyűjtemény tulajdonosa.
A fórum résztvevői sok ötletet mondtak, Czikora Ágnes moderátor gyűjtötte, jegyezte, időnként kommentálta a javaslatokat, igaz azok jó részéről kiderült, hogy az elmúlt négy esztendőben ezeket már kipróbálta a tulajdonos, de láthatóan nem vezetett túl sok eredményre, bár van már egy kör, aki viszi a jó hírüket, s a média is mindig mellettük állt.
Egyben megállapodtak a jelenlévők: a Látványtárnak Miskolcon kell maradnia, s ezért minden eszközt igénybe kell venni. Volt aki delegációt vezetne a polgármesterhez, volt aki petíciót írna, volt a ki népszavazást kezdeményezne, hogy tűzze napirendre a város közgyűlése az ügyet, volt aki másféleképpen kívánt nyomást gyakorolni a vezetésre, volt aki arról érdeklődött, hogy miért lett ez pont most, ilyen sürgős ügy?
„Nem Kriza Ákos polgármester próbatételének szántam ezt a dolgot, de négy év kudarca után elérkezett az idő, hogy valamit kezdeni kell vele,- válaszolta Barna György. Nekem, most még nem gond évi 3-4 millió forint fenntartási költséget ráfordítanom a vállalkozásaimból, de azt nem engedhetem meg magamnak, hogy ha velem bármi történik akkor én ezt a terhet örökül hagyjam bárkire. Szeretném, ha egyben és itt maradna Miskolcon. Ma sajnos az a gyakorlat, hogy értékes gyűjtemények hagyják el az országot, mert olyanok a szabályzók, hogy ezt semmi sem gátolja, s bizony a gyűjtők, vagy utódaik nehezen mondanak nemet az itthoninál nagyságrendekkel többet ígérő külföldieknek. Mondhatom iparszerűen viszik ki tőlünk mindazt ami a mi kultúrtörténeti kincsünk.”
A civilek abban maradtak, hogy 2012-ben folytatják a harcot, a saját eszközeikkel a Látványtárért, de ebből a politikát mindenképpen ki kell zárni! Hely bőven lehetne ahol helyet kaphatna a gyűjtemény, hiszen számtalan üresen álló, pusztuló épülete van a városnak amellyel évek óta semmit nem tudnak kezdeni.
Mi természetesen nyomon követjük a történéseket, és hírt adunk olvasóinknak a fejleményekről…
OBE
