Soltész Rezső: „Nagyon sok sztárral találkoztam a világban, akik kedves, normális emberek. A saját tapasztalatom az, hogy az igazán népszerű emberek nagyon egyszerűek, és nagyon közvetlenek tudnak lenni.
Nagyon jól esik, amikor ismerős arcokkal találkozom – van egy kemény mag körülöttem, akik tudom, hogy nagyon szeretnek. Örülök, amikor találkozom velük, mert mi ismerjük egymást. A kemény mag mindig ott van, utaznak azért, hogy 1 percre találkozzunk egymással. Ilyenkor vannak kérdéseink, és vannak válaszaink. Megdicsérjük egymást, kapok ajándékokat néha – virágot, csokit. Nekem ezek nagyon fontos dolgok, és ezt én értékelem is. Ez a kapcsolat már több évtizedes – nem árulok el titkot, idén volt pontosan 30 éve, hogy a Szóljon hangosan az ének elhangzott azon a bizonyos Táncdalfesztivál döntőn, ahol díjat nyertem ezért.”
Müller Péter Sziámi: „A túlhevült reakcióktól én mindig szorongóvá válok. Ha valaki azt mondja, hogy rajongó, akkor én azt mondom félő, hogy akkor bemászik az ablakon. A Berkeley püspök mondta, hogy az alma íze, az nem az almában, és nem a szájban van, hanem a találkozásban. Én a találkozásokban hiszek, és soha nem rajongtam eszmékért, legfeljebb egy-egy jó gondolatért.
A nyugalom és az izgalom egyensúlyáért nagyon lelkes tudok lenni – amikor
nem csak egy kis sima harmóniát látok, hanem egy nagy dinamikájú harmóniát.
Például, ha látok egy olyan embert, aki nagyon lelkesült, és nagyon józan
tud lenni egyszerre. Aki nagyon mámoros, és nagyon higgadt tud lenni
egyszerre. Nagyon érzelemgazdag, és közben nagyon gondolatgazdag tud lenni
egyszerre.
Egy másodpercig sem lehet mámor nélkül élni, mert akkor megfullad a lélek. Szerintem tudatosítani kell magában az embernek, hogy nincs olyan, hogy csak úgy történik vele közömbösen, vagy semerre egy dolog. Minden egyes pici mozzanat vagy fölfelé, vagy lefelé történik – tehát mindent lehet magasztosan, és alantasan csinálni. Ez a világnak a furcsa ellentmondása, hogy be lehet bújni magasztos helyzetek mögé, és ott alantasnak, aljasnak lenni, illetve egy látszólag alantas dolgot pedig szentségként lehet megélni. (Minden egyes pillanat számít.)
Kétféle vágy van az emberben szerintem alapvetően: Az egyik a szabadságvágy, a másik a biztonságvágy. Ha ezt össze tudod úgy hangolni, hogy történjenek veled a magad számára titokzatos, és elképesztő kalandok, ugyanakkor ne félelemmel éld át őket, akkor jól csináltad. Ha hosszú távlatban mondjuk még szerelmes tudsz lenni a szerelmedbe, akkor jól csináltad… Elnézem a szüleim, akár rajonghatok is értük, de idézőjelben mondom. Ők a legjobb barátaim, bizonyos szempontból a példaképeim. Nagyon hosszú ideje vannak együtt – ami önmagában véve még akár rossz is lehetne -, de ők szerelmesen, és jó hőfokon, és ezt olyan csodával nézi az ember.
Gyakran előfordul – és itt most nem is teszek idézőjelet -, hogy rajongva rácsodálkozom a gyerekeimre. Van 6 gyerekem, van köztük felnőtt korú, és van 5 éves kislányom…” A folytatás ide kattintva meghallgatható: http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-313
{module Forrás sztárportré}
