Ha kimondjuk azt a szót, hogy krimi, és hozzátesszük azt is, hogy elsősorban kortárs művekről beszélünk, a legtöbbeknek elsőként minden bizonnyal az angolszász irodalom jeles képviselői jutnak eszébe. Bár tény, hogy a jelenlegi legnépszerűbb krimik elsősorban az Egyesült Államokban születnek, vitathatatlan, hogy más területeken is írnak népszerű műveket.
Hasonlóan kultikus regények születnek azonban a zord északon is, mégpedig elsősorban dán, izlandi, norvég és svéd szerzők tollának köszönhetően. Ezek révén, bár nem hivatalosan, egy különleges műfajt, a skandináv krimit ismerhetünk meg. Irodalmi tekintetben nem feltétlenül képeznek e művek külön kategóriát, ráadásul az egyes szerzők között is találhatunk jelentős eltéréseket, ám számos tekintetben mégis hasonlóak – összeköti őket többek között a kulturális háttér, a leíró stílus, és persze sok esetben a jellegzetes történet is.
A Magyarországra elsősorban az Animus Kiadó által elhozott regényekben a legtöbbször a kiindulópont egy meglehetősen plasztikusan részletezett, első ránézésre logika nélküli (és épp emiatt rendkívül nehezen megoldható) bűncselekmény – rendszerint gyilkosság –, melyet egy pszichopata tettes követ el. A skandináv krimik mégsem csak erős idegzetűeknek jelentenek szórakozást –a nehéz feladatnak számító nyomozás, illetve a sajátunktól eltérő, idegennek ható kultúra bemutatása miatt mindenki kellemesen szórakozhat a regények olvasása közben.
Az utóbbi hetekben több érdekes skandináv krimi is a könyvesboltokba került. ám ezek közül is kiemelkedik a népszerű dán politikusnő rejtélyes eltűnését feldolgozó Nyomtalanul. A mű nem csak Észak-Európában ért el hatalmas népszerűséget – a tavalyi év legjobb dán és skandináv krimijévé választották –, nemzetközi szinten is előkelő helyet foglal el különböző olvasói rangsorokban.
A regény szerkezete meglehetősen szokatlan, hisz furcsa módon nem a helyszíneket, hanem az idősíkokat váltogatja, ugyanis az emberrablást és annak következményeit a bűnügy nyomozásával párhuzamosan, részletesen figyelemmel követhetjük. Ez az írói megoldás, bár nem túlságosan jellemző, dramaturgiailag is praktikus, ráadásul kissé természetfeletti érzést is biztosíthat az arra fogékonyabb olvasóknak – hisz a múlt és jelen közötti ugrálás kissé misztikus hangulatot kölcsönöz a történet folyamatainak.
A másik érdekességet a szereplők jellemzése nyújtja, mely jellegében szintén eltér az úgymond „megszokott” regényektől. Míg legtöbbször a dialógusok és a cselekmény révén bukkannak felszínre a karakterek különböző vonásai, jelen esetben a szerző általában a klasszikus leíró megoldásokat részesíti előnyben – számos fejezet szinte kizárólag ilyen célt tölt be.
Ez azonban – számos esettől eltérően – mégsem teszi vontatottá, unalmassá a regényt, mely mindvégig figyelemlekötő, olvasmányos marad. Mindezek miatt tehát a Nyomtalanul ajánlható mindazoknak, akik szeretik a könnyed esti olvasmányokat, ám unják már a kissé sablonos, kommersz krimiket, s valamilyen változatosságra vágynak. A skandináv krimik ugyanis e célnak általában is tökéletesen megfelelnek, a Nyomtalanul pedig e műfaj legjobbjai közül való.
DicsukD
